
(Deepak Chopra)

Ott, ahol erősek vagyunk, nem marad bennünk a megbántottság traumája. Tehát nincs mit megbocsátani. Ha tudsz, odacsapsz, ha nem, nem, de nem foglalkozol a megbocsátás gondolatával, mert hamar felejtesz - érzelmileg is. Vagyis erősnek kell lenned, és nem megbocsátónak, és akkor nem érhet bántás. Nevetsz rajta. Föl sem veszed. Sajnálod azt, aki bántani akart. Ha megbántódsz, nem az a kérdésed, hogyan kell megbocsátanod, hanem az, hogy "Hol voltam gyenge, hogy megbánthattak?" Ezen a ponton dolgozni kell magadon. "Jó, hogy bántottak, legalább tudom, hol vagyok gyenge még!" A megbocsátás a Biblia nyelvén elengedést jelent, de amíg gyenge vagy, nem tudsz elengedni semmit, mert gyógyulatlan seb van a sérelmed helyén, és fáj. Addig nem felejted el, amíg meg nem erősödsz.Müller Péter
![]() |
| Miért ne? |
Sokan vagyunk, akiknek a közeli kapcsolataik olyan fájdalmas küzdelmet jelentenek, amitől nehéz bízni abban, hogy az életünkben az összes kapcsolatunk elsősorban segítő és élvezetes lesz. Mindazonáltal, ha hajlandóak vagyunk vállalni egy mélyebb emocionális munkát, a kapcsolatainkban tükröződni fog az önmagunkkal való kapcsolat felépítésének minden lépése. Ahogy egyre harmonikusabbá válunk, kapcsolatainkban hihetetlenül tisztán visszatükröződik életkedvünk, önmagunk szeretete és önkifejezése.