Elérhetőség:

Kapcsolat: mailto:parkapcsolatban@gmail.com
Stresszoldás One Brain módszerrel
Balajthy Gréta a 3in1Concepts által hivatalosan meghatalmazott,
nemzetközi okleveles Haladó Konzulens, Haladó Instructor ( Oktató)
Okleveleim, tanáraim 2004-2014
Tel: 06 309 323 338
mailto: mosoly100 @ mosoly100.hu
www.mosoly100.hu
Cím: Budapesten III.ker (1036) és XVI.ker (1164)

2013. április 30., kedd

Az aminek látom?

Látod a fiatal/idős hölgyet a képen?
NE TÉVESZD ÖSSZE KÉPZETEIDET A DOLGOKKAL
Az embert nem a dolgok nyugtalanítják, hanem a dolgokról alkotott képzetei.
Így példának okáért a halál nem félelmetes, mert ha így lenne, Szókratész számára is félelmetes lett volna. A halálról alkotott képzet a félelmetes, és ez az ijesztő.

Ha az ember akadályokba ütközik, ha nyugtalan, ha szomorú, sohase keresse az okot másban, hanem mindig önmagában, más szóval, saját képzeteiben.

2013. április 28., vasárnap

Merhetünk „kicsik” lenni?

"Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél."
József Attila: Nem én kiáltok (1924)
*
Gyermekkorunktól fogva mindig „nagyok” szeretnénk lenni: először csak fizikai értelemben aztán egyre több vonatkozásban.
Mikor kicsit túlzásba visszük ezt a magasba törekvésünket előfordul, hogy „pofára esünk”  hogy helyreálljon az egyensúly.
Elég nagy a kockázata annak, hogy ilyenkor nem vesszük észre, hogy a túlzott magasba törekvésünk eredményeképpen kerültünk hirtelen a szokásosnál lejjebbre – könnyen belecsusszanunk az „áldozat” szerepébe boldogtalan énünket, fájdalomtestünket hizlalva .
 József Attila fenti gondolatát felhasználva érdemes játszanunk egy kicsit, gondolatban kipróbálnunk azt is, hogy  milyen „alulról” nézve a világ: egy fűszál, egy virág szemszögéből? Onnan olyat is láthatunk, amit „felülről nézve” lehetetlen megpillantani: a természet számtalan ajándékát: egy harmatcseppet, egy színes rovar kitinpáncéljának csillogását a napfényben… olyasmit, amit „magasról” nem érzékelünk, esetleg rá is taposunk…
Ha képesek vagyunk „alulról” és „felülről” egyaránt megvizsgálni a dolgokat lehetőségünk van arra,hogy reálisabb kép alapján hozzuk meg a döntéseinket, és ennek köszönhetően több örömöt is találhatunk bennük…
 További gondolatokat találsz a probléma felülről című cikkben!

2013. április 26., péntek

A zavaró körülményekről

Minden, ami zavar minket azt jelzi, arra motivál bennünket, hogy
  • tegyünk valamit a változás érdekében,
  • egy új választást hozhassunk a változásért.
*
Ha egy adott dolog zavar engem, a kreativitásomat hívom segítségül, hogy optimistán és realistán értékelve a helyzetet új választást hozzak = tegyek a komfortérzetemért!  

2013. április 24., szerda

A szabadság madara (Paulo Coelho)


Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi.

Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.

 De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt.

 Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni. És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni.

 És egyedül érezte magát.

És azt gondolta: “Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem.”

 A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett.

 A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte.

Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya, és mutogathatta a barátnőinek, akik azt mondták: “Neked aztán mindened megvan.” De szép lassan különös átalakuláson ment át: most, hogy teljesen övé volt a madár, és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését.

 Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult. A nőt már nem is érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki, és tisztán tartsa a kalitkáját.

 Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.

 Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idejét rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje.

  A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.

 ”Miért jöttél”-kérdezte a halált.

“Hogy újra együtt repülhess a madaraddal”-felelte a halál.

 ”Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele.”

Paolo Coelho (Tizenegy perc)



2013. április 22., hétfő

Kapcsolatokról

 

"A kapcsolatok azok a laboratóriumok, amelyekben a legfontosabb spirituális munkánkat folytatjuk,és a konfliktusok biztosítják a legfontosabb felismeréseinket.
Értékeld a mai fejfájásokat. Megéri."
Yehuda Berg

"A legnehezebb út az "öntudatossághoz" a kapcsolatokban rejlik, két különböző mozifilm megpróbál létrehozni egy egységet az egymásról alkotott elképzeléseikből." Warren Stag

2013. április 20., szombat

MEGFIGYELŐ (tudatos) VAGYOK!



Ha fájdalomtesttel találkozom…
  • Mivel saját fájdalomtestem is  könnyen aktiválódik, ha bevonódom egy szituációba és elkezdek reagálni, akkor elvesztem a csatát!
  • Ha megfigyelő tudok maradni és nem csusszanok be az érzelmek által keltett tornádóba,
    • A középpontomban maradok (köldök) ez stabilitást ad ahhoz, hogy megfigyelőként vegyek részt egy szituációban
    • Ha elhangzik valami, amivel nem értek egyet akkor is tudatos maradok:
      1. Igent mondok (magamban) arra a személyre, aki mondta, minden fájdalmával együtt!
      2. Az EMK(Együttműködő kommunikáció jegyében) elismétlem amit, mondott, ezáltal szembesítve a szavaival és lehetőséget adva a helyesbítésre
      3. Ha az elhangzottak valamilyen érzést keltettek bennem és biztos vagyok benne, hogy ennek megfogalmazása előre viszi az adott helyzetet lekommunikálom.
(Pl: Rosszul esik,hogy ilyen kemény szavakat hallok,ahol fájdalom, rossz érzés keletkezik, ott nem érzékelem a szeretetet, hiszen ami fáj, az nem lehet szeretet.)
  •   Mi történik akkor, ha ösztönösen reagáltam, és „elvesztettem a csatát?”
    • Ha elvesztek egy csatát, a háborút attól még megnyerhetem!
    • Megdicsérem magam, hogy észrevettem, hogy ezúttal belesétáltam a csapdába és
   Tudatosítom magamban, hogy a reagálás helyett a megfigyelést választom!
(Az élet e játékában visszakerülök a startvonalra, és újrakezdem addig, amíg sikerül eljutnom a célomhoz!)
*
A  reagálás helyett a megfigyelést(tudatosságot) választom!
BG

2013. április 18., csütörtök

Kik vagyunk?

"Nem a képességeink mutatják meg, hogy kik vagyunk, hanem a döntéseink."
(JK Rowling)

2013. április 16., kedd

Kihez szeretnék hasonlítani?

 „A bölcs ember mindig önmagához hasonlít.”

Sextus ókori görög filozófus

2013. április 14., vasárnap

Önmegvalósítás a kapcsolatainkban (Neale)

...csak azt láthatom meg magamban, amit benned meglátok.
És ha már megértettük ezt a titkot, az fogja vezérelni a kapcsolatainkat, hogy meglássam benned a legmagasztosabb látomást, amit csak el tudok képzelni, és még segítek is neked annak a megteremtésében, és ha úgy döntesz, hogy nem akarod megteremteni, akkor ebben a törekvésedben is.
A társaknak tehát az a dolguk, hogy egymással és egymásért teremtsenek; ne azt nézzük, mit vehetek el a másikból, hanem azt, mit adhatok hozzá, és azzal hogyan segíthetem a társamat kifejezni és megtapasztalni az énjét. Mert megértjük, hogy valójában ez minden kapcsolat, hogy ez magának a létnek az egyetlen igazi célja.
A kapcsolatban hirtelen teljesen megváltozik és átalakul a célunk. Már nem azt igyekszünk kifürkészni, mit nyerhetünk a kapcsolatból, hanem azt, mit tehetünk hozzá. Milyen erőt adhatunk? Mit hívhatunk életre? Minek a megvalósulását idézhetjük elő?
Tudjátok, ahogy "fényezhetitek" az autótokat. "Megvalósíthattok" embereket. Csak "fényezzétek fel"!
Ragyogtassátok fel egy kicsit! És akkor megvalósulnak. Ez a végső és a
legteljesebb önmegvalósítás.
NEALE DONALD WALSCH: A kapcsolatokról

Kapcsolodó cikket találsz itt!

2013. április 12., péntek

Szeresd magadat

Szeresd magadat, amiért volt bátorságod elérkezni a fizikai síkra és nekivágni ennek az igen nehéz utazásnak. Szeresd magadat azért a kapcsolatért, amely a világegyetem erejéhez köt. Szeresd magadat a sebezhetőségedért, a tétovaságodért, sőt a tudatlanságodért, hiszen mindez csodálatosan emberi. Szeresd magadat azért a gyermekért, aki vagy. Itt állsz ártatlanul, hogy tanulhass és fejlődhess.
*
Szeretem és tisztelem magamat!
Shakti Gawain :Ébredés

2013. április 10., szerda

Mások hibáztatásáról (IISZ14)



Fotó:A Tejút hasadéka


..."a transzcendencia törvényei kimondják: amíg az ember egy picit is ragaszkodik ahhoz a csábító gondolathoz, hogy másokat hibáztasson a gondjaiért, addig egy centiméterrel sem fog közelebb kerülni Istenhez. Miként a cigi füst károsítja a tüdőt, olyan hatással van a neheztelés a lélekre: egy kis szippantás is káros hatással lehet az egészségre. Úgy értem, miféle imádság lenne ez: „A mindennapi neheztelésünket add meg nékünk ma…”? Ha mindenáron valaki mást akarsz okolni a saját életed nehézségei miatt, jobb, ha szögre akasztod a nemes célkitűzéseidet, és búcsút intesz Istennek. A kérésem tehát ez volt aznap este ott az asram tetején – figyelembe véve a valós helyzetet, miszerint nem valószínű, hogy az életben valaha is beszélek még a volt férjemmel –, hogy szeretnék egy olyan szinten beszélni vele, ahol képesek lennénk megbocsátani egymásnak.
...Arra várok, hogy megbocsásson nekem? Megbocsátok neki én. Most rögtön. Eszembe jutott, hány meg hány ember hagyja itt megbocsátás nélkül ezt az árnyékvilágot. Hányan veszítenek el úgy testvért, barátot, gyermeket vagy szeretőt, hogy nem áll módjukban kiejteni az irgalom vagy feloldozás szavait. Hogyan képesek a félbeszakadt kapcsolatok túlélői túltenni magukat azon a fájdalmon, amit a befejezetlenség érzése okoz? A meditációm során rábukkantam a válaszra – az ember saját maga tesz pontot a kapcsolat végére, önmagában. Ez nemcsak lehetséges, de szükséges is.
...Itt nem két korlátolt ember találkozott, aki hosszú éveket töltött civakodással a pénz, a szex és a bútorok miatt – ezen tulajdonságok egyike sem bírt most jelentőséggel. A találkozó célját tekintve, a viszontlátásnak ezen a fokán, két lélekről volt csak szó, akik már mindent tökéletesen értettek. Nem kötötte többé őket a testi valóság, sem a kapcsolatuk története. A tető felett – még nálam is magasabban – két lélek találkozott, a maguk végtelen bölcsességében. Figyeltem, még mindig meditálva, ahogy ez a két hűvös, kék lélek körbejárja egymást, összeolvad, majd újra különválik, és tisztelettel szemléli a másik tökéletességét és hasonlóságát. Tudatában voltak mindennek. Már régóta mindent pontosan tudtak. Nem volt szükség arra, hogy megbocsássanak egymásnak, mert eleve ezzel a megbocsátással születtek.
Szépséges táncuk a következő üzenetet hordozta számomra: „Maradj ki ebből, Liz. A te szereped ebben a kapcsolatban véget ért. Engedd, hogy mostantól mi oldjuk meg ezt a feladatot. Te csak folytasd tovább az életed.
*
...– Ne felejtsd el, hogy az összes nyomorúságod ott fog rád várni az ajtó mellett, amikor kimész innen. Ha úgy gondolod, újra felkaphatod a pakkod
Nem fogom.
*
...keress magadnak egy új szerelmet:                                                               
Hagyj időt a gyógyulásra, de a végén ne felejtsd el megosztani a szíved valakivel. Ne hagyd, hogy az életed egy emlékművé váljon, amit a volt férjednek vagy szerelmednek szentelsz.”


Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek (Eat, Pray, Love) című könyvéből további részletet találsz  itt:
Gondolatszabályozás (IISZ13)
IISZ1

2013. április 8., hétfő

Szükséges -e szenvednünk?


Minél nehezebb helyzetbe kerül valaki, annál kevésbé szerette és tisztelte saját igényeit eddigi élete során...de bármikor dönthet úgy, hogy változtat és IGENT mond  magára (a vagyaira és a tetteire egyaránt!)...
Ez egy új út kezdete...:
Ha felismerjük a fentieket és megtanuljuk becsülni, szeretni önmagunkat NEM KELL később olyan szenvedéseket megélnünk mint amilyeneket akkor élnénk ha makacsul kitartanánk az önostorozás/önsajnálat mellett!
*
Megtanulok minden körülmények között IGEN-t mondani magamra!
Kapcsolodó cikket találsz itt & itt is !

2013. április 6., szombat

Felismerni a küzdelmet 4. Életkörülmények (Stuart Wilde)

-->

Úgy alakultak-e a körülményeid, hogy szolgáljanak téged, vagy te vagy kiszolgáltatva nekik? 
Ha az utóbbi, akkor mit akarsz tenni ebben az ügyben? 
Milyen fokú itt a küzdelem? 
Például: az otthonod fenntartása kíván-e akkora erőfeszítést, hogy kevesebbet tudsz profitálni belőle, mint amennyit ráfordítasz?

A megoldásokhoz játékos ötleteket meríthetsz innen!

2013. április 4., csütörtök

Felismerni a küzdelmet 3. Kapcsolatok (Stuart Wilde)


kapcsolatok által önmagunkat ismerjük meg, mert a környezetünkben élő emberek azt tükrözik vissza, hogy mi milyenek vagyunk. Ezért annyira nehéz oly sok kapcsolat.

Ha kapcsolataid küzdelemmel járnak, tedd föl magadnak a kérdést: miért?

Mi az a mozzanat a kapcsolatról vagy önmagadról alkotott véleményedben, amely miatt nem képes úgy működni, ahogy szeretnéd?

Mi ellen próbálsz küzdeni?

Milyen egyenleget alkot a tartozik és a követel oldal ebben a kapcsolatban?

Félrevezeted-e önmagad, és ha igen, akarsz-e ezen változtatni?

2013. április 2., kedd

Szeretetről

A Szereteted a te boldogságod,
a te békéd,
a te halhatatlanságod;
és bőségesen el vagy látva vele!
                           (Doreen Virtue)
Ez jó hír,mert:
Bármi is a kérdés, a szeretet a válasz
Bármi is a gond, a szeretet a válasz
Bármi is a betegség, a szeretet a válasz
Bármi is a fájdalom, a szeretet a válasz
Bármi is a félelem, a szeretet a válasz
Mindig a szeretet a válasz,
mert a szeretet minden!