Elérhetőség:

Kapcsolat: mailto:parkapcsolatban@gmail.com
Stresszoldás One Brain módszerrel
Balajthy Gréta a 3in1Concepts által hivatalosan meghatalmazott,
nemzetközi okleveles Haladó Konzulens, Haladó Instructor ( Oktató)
Okleveleim, tanáraim 2004-2014
Tel: 06 309 323 338
mailto: mosoly100 @ mosoly100.hu
www.mosoly100.hu
Cím: Budapesten III.ker (1036) és XVI.ker (1164)

2014. augusztus 28., csütörtök

A fény felé...


Fordulj a fény felé, ha a kedved sötét;
az árnyék, a bánat eltűnik majd mögéd.
A napod ne legyen borús, vagy keserű,
lakjon a lelkedben vidámság és derű,
mert mindig történik valami nagyszerű.

L.Kovács Eta





2014. augusztus 26., kedd

Családi gazdasági társulás


 
- Alakíthatnánk egy kjét - javasoltam.
A kjce egyfajta Koreában közismert, forgó szövetkezeti hitel. A tagok;',
havonta egy fix összeggel járulnak hozzá, és az így összejött alap sorra minden tag számára elérhetővé válik. Vidéken ezt a pénzt gyakran: útjavításra fordítják, amely meghaladja egy személy lehetőségeit, vagy,, hogy házassági és temetési költségekhez hozzájáruljanak. De sok kjét pusztán befektetési céllal hoznak létre.
- Bölcs Gyöngy említette, hogy nehéz banki kölcsönt szerezni a' szükséges hitel nélkül - folytattam. - Ha mindegyikünk belead egy; bizonyos összeget az elején, aztán még valamennyit havonta, akkori elegendő tőke jöhet össze vállalkozás alapításához vagy meglévő vállalkozásunk bővítésére.
- Ez nagyszerű ötlet - vélekedett Bölcs Gyöngy.
- Mennyivel kellene hozzájárulnunk? - kérdezte Jáde Hold óvatosan.
- Csak amennyit megengedhetünk magunknak, semmivel sem többet. Lehetne mondjuk kezdetnek tíz dollár, aztán a továbbiakban havonta öt dollár?
Jáde Holdhoz intéztem szavaimat, ő reményeim szerint elsőként profitálna az alapból.
- Elfogadhatónak tűnik - mondta pillanatnyi gondolkodás után. Bölcs Gyöngy is egyetértett, de azt mondta, meg kell beszélnie a férjével- mint ahogy nekem is, bár nem feltételeztem, hogy ellenezné. Szépség azon nyomban írt egy csekket, hiszen - mint mondta - tíz dollár bőven belefér a háztartási költségvetésébe. Ez mindannyiunknak imponált.
- Így a kjének induló egyenlege negyven dollár - mondtam. És hat hónap múlva, ha szorgalmasak vagyunk, négyszer annyi lesz I benne.
- Hogyan fogjuk eldönteni, hogy milyen sorrendben vehetünk fel belőle? - kérdezte Jáde Hold.
- Azt hiszem, általában licitálni szoktak - mondta Bölcs Gyöngy.
- Minden licit egy bizonyos összeget jelent, amelyet a többi tagnak fizetünk a kölcsön kamataként. Aki a legtöbbet licitál, az viszi haza a pénzt.
Nem mondta, hogy annak a licitje a legjobb, akinek a leginkább szüksége van a pénzre. Az egyetlen közöttünk, akinek most nagyon kellett a pénz, Jáde Hold volt, és így reméltem, hogy ő fogja elsőként hasznát venni a kjének.
- Beszéld meg Ha úrral - mondtam Jáde Holdnak -, és ha bele¬egyezik, akkor nyitunk egy bankszámlát.
Jáde Hold nevetve nyitotta a ki a pénztárcáját.
- Ha úr - mondta, miközben elővett két gyűrött ötdolláros bank¬jegyet - úgy gondolja, hogy ez remek ötlet.
Hozzátette a készpénzt az alaphoz, aztán körülnézett, mintha várná, hogy mi is ugyanezt tegyük.
Bölcs Gyöngy - hogy ő se maradjon le - kinyitotta a pénztárcáját, és az asztalra tett tíz dollárt, bankjegyekben és érmékben.
Mosolyogva én is odaadtam a magam tíz dollárját, aztán felemeltem a rizsvizes csészémet, és pohárköszöntőt mondtam: - A sikerre!
- Vagy inkább a boldogságra - tette hozzá Szépség.
- Pokolba a boldogsággal- mondta Jáde Hold. - Beérem a sikerrel.
Megegyeztünk, hogy minden hónap első napján együtt ebédelünk, hogy adminisztráljuk a kje ügyeit. Kezdetben még nem licitáltunk, mert ahhoz még nem volt elegendő az alap. A hat hónapos időszak végén az alap százhatvan dollárra duzzadt - ez abban az időben jelentős összegnek számított. Jáde Hold és a férje azt fontolgatták, hogy vesznek egy kis bérházat, amint a kjében elég pénz gyűl össze.
Ez több volt, mint üzleti kapcsolat: minket négyünket nem csak az anyagiak, hanem a szeretet és a közös származás is összekötött. Közös gyökereink Kjongszangdóban voltak, de mindünket átültettek Hawaii különös talajába, ahol olyan módon növekedtünk, amelyről Koreában álmodni sem mertünk.

2014. augusztus 22., péntek

Birtoklásról


"A legjobb dolog is, amivel rendelkezel, megkötöz. Nem a tiéd. Azért kaptad, hogy élvezd, addig, amíg csak lehet. Neked adta Isten, hogy örülj neki, nem arra, hogy hozzákösd magad. Ez a titok." (Szvámi Ráma)
Kapcsolodó cikkeket találsz itt!
További kulcsfogalmakat találhatsz itt!

2014. augusztus 20., szerda

Új világ és a gyökerek


Gyermekem amerikainak született. De én azt szerettem volna, hogy koreai neve is legyen, éspedig az "Eun", ami "áldást" jelent. És ahogy ott feküdtem a gyermekágyban, mellemen a pici, drága újszülöttel, megígértem neki, hogy soha, soha nem fog mást érezni, mint hogy ő egy áldás a szülei számára.
De "Eun" azt is jelenti, hogy "kegyelem" (angolul "grace"), ami Liliuokalanira emlékeztetett, így többszörösen is örömünkre szolgált, hogy a lányunkat Grace Eun Choinak kereszteltük.
Azután, koreai szokás szerint, az én nevem is megváltozott. Bármennyire furcsán hangzik ez a nyugati fül számára, ezentúl a férjem általában úgy szólított, hogy "Grace Eun anyja". És akkor is, ha másoknak bemutatkoztam, általában azt mondtam, hogy "Grace Eun anyja vagyok". Ez a konfuciánus hagyomány egy régi maradványa, amely szerint a nőt az általa szült gyerekek révén azonosították. De mint olyan embert, aki viszonylag fiatalon már sok nevet viselt, még egy újabb igazán nem zavart ... különösen, hogy a lányom neve is volt.
Mint a japán asszonyok az ültetvényen, akik magukkal vitték a  csecsemőiket a cukornádmezőre, most én is mindennap magammal vittem Grace Eunt a szabó üzletébe. Mr. Kuuanának tetszett, hogy egy kis keiki van a közelben, és kezdetben Grace csak szundikált a pólyájában egy kartondobozban, miközben én varrtam mellette. Amikor kúszni kezdett, járókát készítettem neki görgős ruhafogastartókból. 

2014. augusztus 14., csütörtök

Nyár van


Nyár van, olvad a málna a számban,
Égek egy könnyű lázban,
Ha a váll a vállhoz ér!
És minden percben nyár van,
A csókod pihen az ágyban,
Lassan ébresztem,
Hátha az ajtóban utolér...
És lassan lüktet a város,
Ketten falnak egy lángost,
Én még semmit sem ettem,
Mert szerelmes vagyok beléd...

2014. augusztus 12., kedd

A régi beidegződéseket letenni feladat…


- Bocsánatodat kell kérnem. Vannak olyan dolgok velem kapcsolatban, amelyeket nem mondtam el. Nem voltam őszinte a múltamat illetően.
- Biztos vagyok benne, hogy semmi olyant nem mondhatsz, amiért bocsánatot kellene kérned - mondta határozottan.
- Ezt inkább döntsd el magad.
A szívem úgy dobogott, mint ahogy a falevél reszket a szélben, mi-közben elmeséltem életem teljes, igaz történetét. Beszéltem Noh úrral kötött házasságomról, az italról, a kártyáról, a viharos jelenetekről, és a gyerekről, akit brutalitása miatt elvesztettem. Szégyenkezve hajtottam le a fejem, ahogy bevallottam, hogy igazából nem vagyok özvegyasszony. Elmeséltem, hogyan menekültem el Waialuából, milyen hazugságban élek, hogy mit hazudtam neki. Ettől a vallomástói megdermedt, és, bár próbálta elrejteni a megdöbbenését, világosan láttam a szeméből, és abból, ahogy megingott egy picit, mintha megütötték volna.
Végül közöltem vele, hogy beadtam a válópert. Reakciója előzetes félelmemet igazolta.
- Válás?
Borzadva ejtette ki ezt a szót, mintha azt mondtam volna, hogy gyilkosságra készülök.
Hogy megértsék: akkoriban Koreában egy elvált asszony a válása miatt bűnözőnek, megvetett személynek számított, mint tolvaj, házasságtörő, vagy legjobb esetben féltékeny hárpia, illetve tiszteletlen meny. A házastársi kötelességek megszegése sem volt kevésbé elítélendő. A tisztességes koreai társadalom nem tett nagy különbséget egy olyan feleség között, aki elárulta a házastársi köteléket, és egy olyan között, aki lopott, rágalmazott vagy paráználkodott. Lehettem volna pletykás, tolvaj, kicsapongó nőstényördög, azzal is nagyjából ugyanilyen megbotránkozást keltettem volna.
Bármilyen liberális lett is Je-szun a Hawaiin töltött évek alatt, ahhoz azért még elég koreai maradt, hogy megrémüljön attól, amit elmondtam neki. Nemcsak az volt számára visszataszító, amit tettem, hanem az is, amivé válni készültem.
- Sajnálom - mondtam halkan. - Tudom, hogy ezzel nem tehetem jóvá. Alázatosan kérem, bocsáss meg.
Egy hosszú pillanatig némán nézett rám. - Ezt ... ezt nem teheted - mondta.
- Akkor mit tegyek? - kérdeztem. - Menjek vissza a férjemhez, aki megvert? Aki meggyilkolta a gyerekünket?
Összerándult; ezt a fájdalmat túlságosan is jól ismerte.
- Nem - hagyta rám. - De hogy ... Hogy voltál képes így hazudni nekem? - hangja dühös és vádló volt.
Összerezzenve bólintottam:
- Igazad van. Még abba sem lett volna szabad beleegyeznem, hogy azon az első napon együtt ebédeljünk.
- Nem tudod - kérdezte értetlenül-, hogy egy férfinak bűn együtt lenni egy olyan asszonnyal, aki már férjnél van?
Bűntudatom volt, de ezen a ponton közbe kellett vágnom. - Ne butáskodj. Nem követtünk el házasságtörést.
- Butaság? - emelte fel hangját. - Szerinted az butaság, ha egy férfinak olyan gondolatai vannak egy nővel kapcsolatban, mint nekem veled, és aztán megtudja, hogy törvény és erkölcs máshoz köti azt a nőt?
- De te nem tudtad! - tiltakoztam. - Isten tudja, hogy mi van a szívedben, nem?
- Hát pont ez a baj! - üvöltötte, mire újra összerezzentem. - Isten tudja, hogy mi van a szívemben!
Ilyen dühösnek még sohasem láttam. Nem próbálta leplezni, ahogy a fájdalmat, az árulást és a zavart sem, amit érzett. Aztán hátat fordított, és elindult visszafelé a parton, el tőlem.
- Sajnálom! - szóltam utána, könnybe lábadt szemmel; de sem a szavaim, sem a szíve nem húzták vissza.
Azon az éjszakán sírtam, mert fájdalmat okoztam ]e-szunnak, és amiatt is, hogy elvesztettem szegény Lim úr után az első férfit, aki érdeklődött utánam

2014. augusztus 6., szerda

Koreában a házasság felbontása nem volt mindennapos

...és legtöbb esetben a férj szülei kezdeményezték. A feleséget az alábbi "hét bűnért" küldhették el a házasságból: házasságtörés, lopás, féltékenység, a férj családtagjaival szembeni engedetlenség, fiúörökös világrahozatalának elmulasztása, halálos betegség vagy bőbeszédűség. A „kicsa” még jobban megbélyegezte az asszonyt, mint az, ha nem szült fiúgyermeket. Azáltal, hogy nem vált belőle jó feleség - vele született "sötét és tudatlan természetének" köszönhetően -, az elvált asszony pária lett. Egyetlen tisztességes család sem engedné a fiának, hogy ilyen nőt vegyen feleségül; néha a saját szülei is kitiltották a szégyentelent a házukból. Az asszonyok, akik házasságtörést követtek el, az állam rabszolgái lettek, és azoknak, akik saját jószántukból hagyták el a férjüket, a törvényes büntetés az akasztás általi halál volt. Számos szégyenbe esett asszony vetett véget önkezével az életének, mielőtt még erre került volna sor.
(Korea a  XX. század elején )
Mivel ilyen elrettentő következményei voltak, nem vettem könnyedén a válást, de bíztam abban, hogy Amerika mégsem Korea. May javasolta, hogy fogadjak ügyvédet, és ajánlott nekem egyet, aki már több Iwileii nőt is képviselt. Tillmannak hívták, és a King Streeten található irodája finoman szólva szerény hely volt. Az alacsony, barna, kócos, harmincas évei vége felé járó haole jegyzetelt, miközben kikérdezett a házasságkötésem időpontjáról, arról, hogy mennyi ideig éltünk együtt a férjemmel, és hogy miért akarok elválni. Amikor elmondtam neki, hogy a férjem részegen rám támadt, és ekkor elvetéltem, felnézett a jegyzeteiből:
- Látta önt akkor orvos? Igent mondtam.
- Hogy hívták?
Megmondtam neki az ültetvény orvosának nevét. Amikor megválaszoltam Mr. Tillman valamennyi kérdését, az ügyvéd a következőket mondta:
- Úgy gondolom, több mint elegendő oka van arra, hogy benyújtsa a válókeresetet. Nos, van valami, amit esetleg ön szeretne megkérdezni tőlem?
Összeszedtem minden bátorságom, hogy habozva bár, de feltegyem a kérdést:
- Hawaiin felakaszthatják azokat a nőket, akik elhagyják a férjüket? Az ügyvéd egy, a szakmájába belefásult ember benyomását keltette, akit már nem sok minden lep meg, de most elkerekedett a szeme, és kissé felegyenesedett a székében, mintha egy személyben az egész amerikai igazságszolgáltatást képviselné.
- Nem. Persze hogy nem.
- Szemtől szemben kell találkoznom a férjemmel a törvényszéken?
- Ha nem ellenzi a válást, akkor nem. Ha úgy dönt, hogy perre viszi az ügyet, akkor attól tartok, hogy igen. De lesznek ott törvényszolgák - őrök -, akik megvédik önt.