Én vagy nem én?

"Ha valaki önként vagy észrevétlenül lemond egyéniségéről, hiába várja, hogy holnap csoda dolgok történjenek vele, mert ami megtörténik, már nem vele történik meg."
Csoóri Sándor

 

Kihez szeretnék hasonlítani?

 „A bölcs ember mindig önmagához hasonlít.”

Sextus ókori görög filozófus

Kapcsolatunk önmagunkkal

Szeretnéd ha a Világ  tiszteletben tartana Téged, az igényeidet,a  vágyaidat, és ezáltal azok kielégítésre kerülnének?
Tiszteled-e, megbecsülöd-e magadat:

• a testedet, aki több éve szolgál téged,
•  az eszedet, a rugalmasságodat,
• érzelmi képességeidet (akár nyíltan, akár csak saját magad számára éled meg azokat)?
• azt a képességedet, hogy meg tudod védeni magadat?
• igazi önmagadat – aki valójában vagy - a lényegedet?

El tudod-e fogadni magadat  fájdalmaiddal, erényeiddel és hiányosságaiddal együtt?

Tiszteletben tartod-e saját igényeidet

• az egészségre,
•  az elismerésre,
• a pihenésre,
• a dicséretre
• hogy megélhesd a szabad akaratodat (akár a tévedéseiden keresztül tanulhass)?

Igent tudsz-e mondani saját magadra (a fájdalmaiddal együtt)?
(Érdemes őszintének lenned magadhoz…Ha esetleg nemleges a válasz, kérlek, ne kezdj el magadban bűntudatot termelni emiatt, ajánlom figyelmedbe a következő gyakorlatot,melynek címe "Igent mondanék, de épp most nem bírok...".)

Minél jobban tiszteljük saját magunkat, a környezetünk -  érzékelve ezt-  tisztel, megbecsül bennünket, egyre inkább kielégítésre kerülnek az igényeink is!
*
Megtanulom egyre inkább elfogadni és tisztelni  magamat és észreveszem, hogy a környezetem is egyre inkább megbecsül, értékel engem!
Kapcsolodó cikket találsz itt!

Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik...

"     Amit magadról gondolsz, hozzád tartozik;
     amit másokról gondolsz, az is hozzád tartozik.

      Amit rólad gondolnak, azzal semmi dolgod,
      ha meg akarod őrizni lelked békéjét.
      Semmi nem éri meg, hogy kibillenj lelki egyen-
      súlyodból, legkiváltképp a semmi - hiszen ami
      mulandó, alig több a semminél.
   
      A napok sorát fűzd fel egy nyakékre.
     Minden egyes nap egy újabb gyöngyszem
     lesz ékszereden.

      A csiszolatlan gyöngyöket finoman illeszd egymáshoz,
      hogy kezed nyomán ragyogjanak csöndes, békés fénnyel.
     Mintha ékszerészmester volnál, aki különös gyöngysorok
      alkotására született - így éld az életed."

      Beküldte:Farkas Ági   

Kiszolgáltatott vagy zsarnok...(Müller Péter)

"Rossz viszonynak nevezem azt a kapcsolatot, ahol kiszolgáltatott leszek vagy
zsarnok. 
Ahol belegázolok a másik lelkébe. 
Ahol föladom magam, csak azért, hogy a másik befogadjon. 
Ahol nem engedem a társamnak, hogy önmaga legyen. 
Ahol függővé válok, és a "szeretet" nevében olyasmit művelek, amitől
nemcsak szenvedek, de önmagam előtt szégyellem is. 
Azon az áron, hogy magamat
elveszítem, nem lehet szeretni." 
Müller Péter

Az önszeretet és a másoki iránti szeretet (Neale)

…a kapcsolaton belüli tükrözés jelenségéről; arról, hogy amit az ember nem szeret a hozzá legközelebb álló személyben, azt valójában önmagában

nem szereti:

Tudjátok, én nemigen mondhatom el, hogy valamit nem szeretek más emberekben, mert rég megtanultam, hogy amit ott láttam és nem tetszett, az pusztán olyasmi, amit itt láttam és nem tetszett.

És az utóbbi években bizony minden kezdett tetszeni magammal kapcsolatban.

Nem meglepő? Mármint, gondolom, nem könnyű elhinni, amikor itt ültök és

néztek rám, de akkor is ez az igazság: hogy úgy mondjam, igazán a

kedvemre való vagyok:

*Tetszik a megjelenésem.

*Tetszik a viselkedésem.

*Tetszenek az elképzeléseim.

*Tetszik a különcségem.

*Szeretem az ösztönös megnyilvánulásaimat.

*Szeretem a teljességgel meghökkentő részemet.

*Az a részem is tetszik, amelyik, mondjuk, nincs egészen rendben.

Tudjátok mit, még a nevetésem is tetszik! Úgy értem, minden tetszik magammal

kapcsolatban, és meg kell mondjam nektek, ez az első alkalom az életben,

hogy így érzek.

Hihetetlenül türelmessé lettem. Egészen rendkívüli,

ahogyan az embereket figyelem magam körül - és szeretem őket.

Valamennyiüket. Elfogadhatónak találok olyan viselkedéseket,

tulajdonságokat és jellemvonásokat, amelyeket alig néhány évvel ezelőtt

habozás nélkül elutasítottam volna.

-Mi történik tehát?

Az önszeretetből fakad az emberek iránti mérhetetlen szeretet, mert kénytelen vagyok azt

mondani magamnak: "A szentségit, ha magadat tudod szeretni, akkor

mindenkit szerethetsz!"

Legfontosabb kapcsolatunk

Életünkben van egy kapcsolat, amely a legfontosabb és az összes többi kapcsolatunk alapját képezi. Amikor ez a kapcsolat jól működik, akkor az összes többi kapcsolatunkban sincsenek nagy zökkenők. Ha ebben a kapcsolatban problémák vannak,akkor problémák vannak az összes többiben is. Ez a kapcsolat nem más, mint viszonyunk önmagunkhoz.
Ha erre a belső kapcsolatra összpontosítjuk a figyelmünket, észrevesszük, hogy minden egyéb az életünkben visszatükrözi azt, ahogyan érzünk önmagunk felől, vagy ahogyan bánunk önmagunkkal. Ha ezt tudatosítjuk önmagunkban, sokkal igazibb, teljesebb, kielégítőbb és erősebb kapcsolatot létesítünk másokkal.

*

Őszinte, szeretetteljes kapcsolatot építek ki önmagammal és másokkal!
Shakti Gawain: Ébredés

Kapcsolatok (önértékelés)

Kapcsolatok (önértékelés, kommunikáció)
Kapcsolataink rendezése segít bennünket a sikeres problémamegoldásban. Az ezzel kapcsolatos számos teendő közül az egyik legfontosabb:
Az Önbecsülés helyreállítása: L.Hay megerősítései a témában:
*Szeretem és becsülöm önmagam!
*Szeretettel tekintek arra, amit csinálok!
(Hiszem, hogy mindenki a tudása szerinti legjobbat teszi!Én is!)
*Biztonságban vagyok!

Kapcsolatunk önmagunkkal: Szabad-e önmagunkat szeretnünk?

Szabad-e önmagunkat szeretnünk? (Félelem az önzéstől)
Gyerekkorunk óta arra nevelnek minket, hogy az „önszeretet”=önzés.
Az önzés pedig rossz dolog.

Miből származik az önzés?
Ha nem szerethetem magamat –pedig ösztönösen tudom, hogy az a helyes- revánsot kell vennem a világon, hiszen (úgy hiszem) a világ „nevelte ki” belőlem az önszeretetre való képességemet!

Ha elmúltam 18 (pláne 21éves) valójában fittyet hányok a világ elvárásaira, az esetek többségében inkább csak úgy teszek ahogy „illendő”. Belül pedig ellenállok!
Már magamat sem tudom szeretni –hogy is tehetném, ha ilyen játszmákat játszom?!

Így távolodhatom el magamtól és végül már nem tudom ki vagyok, mit akarok és merre tartok!
Aztán mondhatom:
-          Kivagyok! Segítsetek!

Itt az idő, hogy tanítókat keressek…És vagy ráérzek, hogy ki az igaz tanító, vagy tovább tévelygek…

Valójában mindenki érzi, hogy mi a legjobb a számára, mindenki Önmaga legjobb tanítója!
*
Most úgy döntök, hogy
Önmagamra hallgatok,
így megérzem, mely tanítás igaz!
Jó tanítója vagyok önmagamnak!
Megkeresem az Önszeretet útját!
(Visszatalálok Önszeretetem útjára!)