Kielégületlenség és szenvedély, avagy hogyan teremthetünk „mini” mennyországot?

 

Fotó:Elizabeth Taylor és Richard Burton-1964-gettyimages

Amikor azt hisszük, hogy sokkal nagyobb szenvedélyre vágyunk, az járna nekünk, érdemes feltenni a következő kérdéseket:

Hogyan tudnánk „élettel telibbé” tenni az életünket?

Vajon az igazsággal összhangban érvelünk, amikor mást teszünk felelőssé az életünkben felmerülő „hiányokért”?

Vajon jól tesszük, ha magunkat kezdjük el hibáztatni?

Amikor rájövünk, hogy a „hibáztatás” is energiaigényes, talán érdemesebb az energiánkat olyanra fordítani, amit valóban szeretnénk ?!

Hogyan?

A saját felelősségünket felvállalva a célunkért tenni! Az energiánkat erre fordítani!

„Olyan nincs, hogy valaki teljesen ártatlan. Csak hibás van és hibásabb!.”

Mikolai Bálint

A szenvedély hiányát érezve valami miatt nem tudom megélni az életemet úgy, ahogy szeretném.

Arra gondolhatok, hogy hátha egy másik emberrel sikerülne?!

Lehet, hogy igen, és az is lehet, hogy nem…

Viszont ha meg tudom oldani a problémámat azzal, akivel vagyok, egyszer csak rájövök, mindegy kivel vagyok, ha JÓL vagyok, minden működik és a másik is egyre jobb!

Egy-egy ilyen megoldás közelebb visz a mennyországhoz, az általam teremthető mennyországhoz!

Amikor nem látjuk  vagy csak homályosan látjuk a másikat, nem valószínű, hogy jól tudjuk értékelni a kapcsolatunkat.

 Ilyenkor feltehetjük a kérdést magunknak:

 Most a szeretet vagy a fájdalom besszél belőlem?

A szeretet eloszlatja a  látás akadályozó homályosságot, a fájdalom azonban megerősíti azt.

El tudom engedni az ügyhöz kapcsolódó fájdalmat vagy ragaszkodom hozzá?

Ilyenkor segíthet, ha  „felülemelkedem a problémán” és „drón” látószögből tekintek le rá.

Eben az esetben könnyebben fel tudom mérni a probléma súlyát.

Ha reálisan látom azt, ami van és nem hibáztatok senkit, akkor lehetséges a továbblépés!

Fájdalom nélkül is remekül lehet fejlődni!

Lehetne ez az új program, amit használok!

Frissíthetem a „bió számítógépemet” (agyamat) a fentiek szerint!

Ha én változom, a világ is változik körülöttem!

Amikor el tudom engedni a fájdalmamat, elkezd tisztulni a kép és egyre tisztábban láthatom a másikat a vele való kapcsolatomat  és abban a saját szerepemet.

Ha úgy gondolom magamról hogy magasabb rezgésszinten állok,  akkor csakis én tehetem meg a kezdő lépést hogy ahhoz az eredményhez jussak el amit szeretnék.

Hogyan várhatnám el az általam gyengébbnek tartott (alacsonyabb rezgésszintre pozicionált) féltől azt, hogy elérjen valamit amire én magam sem veszem a fáradtságot?!

(Gyakran előfordul, hogy ha reálisan látom a helyzetet, egyszer csak rájövök, ha hagyom, kiderülhet, hogy a másik rengeteg értékkel bír, ami eddig is ott volt, csak nem tudott kibontakoztatni. Jussanak eszünkbe azok a példák, mikor kiderült, hogy az egyik fél által nem értékelt másik egy új kapcsolatban boldog, kiteljesedett  életet él, míg az, aki „többre” tartotta magát magányosan sóvárog utána.)

Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva

A szerelemnek múlnia kell ?

Attól függ, hogy a szenvedélyre gondolunk vagy a szeretetre?

 Amikor ételt készítünk,  akkor először a legmagasabbra tesszük a lángot azért, hogy az összetevők kellőképpen összemelegedjenek.

Amikor azonban eléri a forráspontot, akkor nem hagyhatjuk ugyanolyan erősen a lángot, mert kifut, odaég, mindent összepiszkít maga körül ?!  Tehát lejjebb veszem a lángot és egy másik szakaszba lépve, lágyítom az összetevők keménységét. Végül ízesítem. Így lesz jó, finom, ízletes az étel és élet is!

 A kapcsolatok korai szakasza a „szenvedélyes szakasz” a szerelem, azaz amikor a tűz a forráspont felé visz bennünket.

 Az alacsonyabb hőfok által folyamatosan gondoskodom arról, hogy meglegyen a forrás: van amikor kicsit jobban forr akkor, lejjebb állítom vagy amikor kevésbé forr esetleg abbahagyja a forrást több tüzet biztosítok!

 A szerelem/szeretet/szenvedélyes kapcsolat is így működik: mindig figyelni kell és megfelelően állítani a „tüzet”.

Családállításokon lehet megtapasztalni, hogy vannak soha el nem múló szerelmek: nem folyamatosan lángoló kapcsolatok ezek, hanem folyamatosan „forrásban” lévő szerelmek!

  A szerelem  akkor is megvan, ha nincs mindent felemésztő, életveszélyes láng. Ha valaki a nagy lángoló szenvedélyre vágyik, tudnia kell, hogy annak a következménye a „kifutás”, rombolás, melyben a felek felemésztik magukat, „eléghetnek”.  Lásd Richard Burton és Elizabeth Taylor vagy Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva kapcsolatát.

Miért veszélyes a hosszan tartó szenvedély?

A szenvedély megélése esetén nem vagyunk a magunk urai.
A szenvedély az úr.
Amikor nem vagyok a magam ura, akkor nem tudok élni a szabad akaratommal.
Valóban le akarok mondani a szabad akaratomról?
Meddig?

Vajon az állandó szenvedélyben égés a legjobb megoldás ?! 

Mindenki maga választhat!

BG További gondolatokat találsz itt!  

Szabadságról (Popper Péter )

A ragaszkodás és a szabadság egymás ellentéte. Teljes belső szabadság csak akkor érhető el, ha valaki minden ragaszkodásáról lemond.
                                                                       Popper Péter

LÉGZÉS - FULLADÁS érzése

A fulladás azt jelzi, hogy sarokba szorítva érzem magam, hogy nincs elég levegőm, életterem. A torok az igazsághoz, az önkifejezéshez, a kreativitáshoz és közvetetten a szexualitáshoz kapcsolódó energiaközpontnak felel meg. Az is lehet, hogy úgy érzem, torkon ragadtak, vagy félrenyeltem egy gondolatot, vagy túlzó kritikával illettek. Olyannyira elfojtottam az érzelmeimet, hogy azok már-már túlcsordulnak. Mindezek ellenére még mindig megpróbálom elfojtani azokat. Ezek az érzelmek azonban nagyon jelen vannak a mindennapjaimban, és tudat alatt olyan erőteljesen táplálom őket, amíg azok

szinte megfojtanak. Az is előfordulhat, hogy bizonyos helyzeteket annyira nehéz lenyelnem, hogy azok is fojtogathatnak.

Miért félek ennyire attól, hogy önmagam legyek, és hogy kifejezzem magamat? Ennek lehetséges oka az elutasítástól való félelmem, mivel úgy érzem, hogy nem szerethetnek engem önmagamért?

Mindenképpen el kell engednem dolgokat, és el kell fogadnom, hogy hagyom, hogy

feljöjjenek bennem, előtörjenek belőlem az elnyomott érzéseim.

A megoldás az, hogy megtanulom az igényeimet kifejezni, vágyaimnak hangot adni. Milyen megkönnyebbülést érzek már most is! És rájövök arra, hogy a többiek nem próféták, és hogy a szükségleteinket, igényeinket mások tiszteletével és harmóniában kielégíthetjük.

Jacques Martel :Lelki eredetű betegségek lexikona

Birtoklásról

"A legjobb dolog is, amivel rendelkezel, megkötöz. Nem a tiéd. Azért kaptad, hogy élvezd, addig, amíg csak lehet. Neked adta Isten, hogy örülj neki, nem arra, hogy hozzákösd magad. Ez a titok." (Szvámi Ráma)
Kapcsolodó cikkeket találsz itt!
További kulcsfogalmakat találhatsz itt!

Koreában a házasság felbontása nem volt mindennapos

...és legtöbb esetben a férj szülei kezdeményezték. A feleséget az alábbi "hét bűnért" küldhették el a házasságból: házasságtörés, lopás, féltékenység, a férj családtagjaival szembeni engedetlenség, fiúörökös világrahozatalának elmulasztása, halálos betegség vagy bőbeszédűség. A „kicsa” még jobban megbélyegezte az asszonyt, mint az, ha nem szült fiúgyermeket. Azáltal, hogy nem vált belőle jó feleség - vele született "sötét és tudatlan természetének" köszönhetően -, az elvált asszony pária lett. Egyetlen tisztességes család sem engedné a fiának, hogy ilyen nőt vegyen feleségül; néha a saját szülei is kitiltották a szégyentelent a házukból. Az asszonyok, akik házasságtörést követtek el, az állam rabszolgái lettek, és azoknak, akik saját jószántukból hagyták el a férjüket, a törvényes büntetés az akasztás általi halál volt. Számos szégyenbe esett asszony vetett véget önkezével az életének, mielőtt még erre került volna sor.

(Korea a  XX. század elején )

Mivel ilyen elrettentő következményei voltak, nem vettem könnyedén a válást, de bíztam abban, hogy Amerika mégsem Korea. May javasolta, hogy fogadjak ügyvédet, és ajánlott nekem egyet, aki már több Iwileii nőt is képviselt. Tillmannak hívták, és a King Streeten található irodája finoman szólva szerény hely volt. Az alacsony, barna, kócos, harmincas évei vége felé járó haole jegyzetelt, miközben kikérdezett a házasságkötésem időpontjáról, arról, hogy mennyi ideig éltünk együtt a férjemmel, és hogy miért akarok elválni. Amikor elmondtam neki, hogy a férjem részegen rám támadt, és ekkor elvetéltem, felnézett a jegyzeteiből:

- Látta önt akkor orvos? Igent mondtam.

- Hogy hívták?

Megmondtam neki az ültetvény orvosának nevét. Amikor megválaszoltam Mr. Tillman valamennyi kérdését, az ügyvéd a következőket mondta:

- Úgy gondolom, több mint elegendő oka van arra, hogy benyújtsa a válókeresetet. Nos, van valami, amit esetleg ön szeretne megkérdezni tőlem?

Összeszedtem minden bátorságom, hogy habozva bár, de feltegyem a kérdést:

- Hawaiin felakaszthatják azokat a nőket, akik elhagyják a férjüket? Az ügyvéd egy, a szakmájába belefásult ember benyomását keltette, akit már nem sok minden lep meg, de most elkerekedett a szeme, és kissé felegyenesedett a székében, mintha egy személyben az egész amerikai igazságszolgáltatást képviselné.

- Nem. Persze hogy nem.

- Szemtől szemben kell találkoznom a férjemmel a törvényszéken?

- Ha nem ellenzi a válást, akkor nem. Ha úgy dönt, hogy perre viszi az ügyet, akkor attól tartok, hogy igen. De lesznek ott törvényszolgák - őrök -, akik megvédik önt.

Alan Brennert: Honolulu

Hideg vagy meleg ?

A hideg béklyóba ver és a meleg a kulcs, amely megszabadít bennünket.

Henning Makell :A pekingi férfi

Középút a kölcsönös függőség és a túlságos függetlenség között

"az egészséges párkapcsolatban két ember úgy teszi magáévá a „páros” identitást, hogy közben képes megőrizni a saját, személyes identitását."

Yvone Thomas PhD