A Küzdők Panoptikuma : férfias változat "A Terrorista "(Stuart Wilde)

Ez az illető nincs kibékülve önmagával, ezért kitalálja, hogy képtelen megtalálni az utat a társadalomhoz 

• vagy azért, mert hátrányos helyzetűnek született, 
• vagy azért, mert nem fogadták be, 
• vagy valami más sérelmet dédelget magában. 

Emiatt a társadalom peremén kénytelen működni, de segítséget senkitől sem fogad el. Száz és száz ötlettel indul neki, de valahogy egyik sem jön be. Ha valamilyen kapcsolata vagy munkája mégis sikerül, azt talmi eredményként könyveli el, mert nem sikerre vágyik, hanem arra, hogy elfogadják. Sikereit tehát általában önmaga számolja fel, és megy tovább, hogy valami másért küzdhessen.

Ha a terrorista egyszer azon kapja magát, hogy kezd beilleszkedni - például állást kap egy vállalatnál -, nyomban kivetnivalót talál a helyzetében, és mindent elkövet, hogy megváltoztassa. Tevékenysége többnyire arra irányul, hogy fenyegesse vagy veszélyeztesse környezetét, míg végül előbb-utóbb kirúgják. 

A terrorista nem használja a rendszert, hanem kötelességszerűen harcol vele, ezért sohasem kapja meg azt, amit akar. Nem támogatja senki. Ha útjába akad valaki, aki szereti és elfogadja, erre a tényre nem fordít figyelmet, inkább arra koncentrál, ami élete lényegét képezi: az elutasításra.

Forrás:Az élet nem küzdelem (Stuart Wilde)

A változásról (Hippokratész)

“Ha nem vagy kész változtatni az életeden, nem lehet segíteni rajtad." 

 Hippokratész Kr. e. 440.

Felhagyni a küzdelemmel 3.Szereposztás (Stuart Wilde)

A világon ez idő szerint körülbelül ötmilliárd ember él. Ők a játszó személyek; őket toborozhatod segítőid hadába. Sokan közülük alkalmatlanok, sokan pedig nagyon el vannak foglalva saját hadjáratuk sikerre vitelével.

Néhányan azonban nagyon is megfelelőek. Ahhoz, hogy felhagyj a küzdelemmel, először is képessé kell válnod arra, hogy elfogadd mások segítségét, másodszor pedig gondosan meg kell válogatnod a szereplőket. Ha olyan hadjáratban találod magad, ahol a résztvevők köre eleve meg van szabva, nagyon ravasz tábornokká kell válnod, hogy embereidből az adott körülmények között, az adott cél érdekében, az adott költségvetésen belül a lehető legtöbbet ki tudd hozni.

Matematikai bizonyosság, hogy az életedben felbukkanó emberek többségét végül el fogod engedni. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy CSAK azok az emberek a játszó személyek, akik máris a környezetünkhöz tartoznak. Szó sincs róla.

Annak idején úgy gondoltam: ha nem tudok összemelegedni a környékbeli srácokkal, nem lesznek barátaim. Ezért iparkodtam alkalmazkodni az elvárásaikhoz, vagy amit annak véltem. Pedig az az igazság, hogy a világon milliószám nyüzsögnek a srácok, csakhogy ezt én kisfiúként, a magam véges látószögéből nem ismertem fel.

Ne félj elengedni azokat, akik nem felelnek meg: gyakran csak így teremtheted meg a helyet a megfelelő ember számára. Ráadásul nekik is szolgálatot teszel. Ha ugyanis nincsenek a maguk helyén, ha kilógnak a sorból, akkor a te segítségedre van szükségük ahhoz, hogy kényelmesebb helyzetbe kerüljenek.

AZ ÖNZETLEN(?) SZERETETről

 

SZERETNI azt jelenti, hogy ELFOGADOM a másik embert, és minden hibájával együtt, azokat ISMERVE VÁLLALOM FEL A MEGSEGÍTÉSÉT.

A Szeretet tehát ELFOGADÁS és MEGSEGÍTÉS. Ebben több a puszta elfogadásnál.

Elfogadhatsz valakit úgy is, hogy elhatárolod tőle magad, de az nem Szeretet. A Szeretet mindig jelent valami PLUSZ TÁMOGATÁST, akkor is, ha háttérben maradsz. Segítheted úgy a másikat, hogy TÁVOL MARADSZ tőle, és úgy is, hogy MELLETTE ÁLLVA SEGÍTED ÚTJÁN. Mindkét mód feltételez TUDATOS ISMERETEKET és TUDATOS TERVEKET.

Megsegíteni pusztán valakit ismeretek nélkül – az nem Szeretet. Segítő szándék és tett – de nem Szeretet. A Szeretet TUDATOS ÉRZÉS és TETT. Nem mindegy, hogy a segítő szándék mögött mi van: elfogadás, vagy elutasítás. Nem kell feltétlenül elfogadás ahhoz, hogy valakit megsegíts, de az ilyen megsegítés nem minősül Szeretetnek. Lehet ösztön, lehet számítás, de nem Szeretet.

A Szeretet nem azonos pusztán azzal az „érzéssel”, amit ti annak hívtok. Az érzés egy fajtáját hívjátok annak, így az csak egy jelölés szétvált érzelmeitek egyikére. A Szeretet nem szétvált érzelem, hanem a TELJESSÉG, az EGYSÉG MEGTEREMTÉSE TUDATOS ISMERETEK ÁLTAL. Nem érzés, nem megnyilvánulás, hanem a

TETT és AKARAT EGYSÉGE, mely a Mindenséget áthatja és összetartja.

FORRÁSA jónak és rossznak, egységnek és elkülönültségnek.

FORRÁSA A MINDENSÉGNEK, ÉS VÉGSŐ CÉLJA.

Az az ERŐ, mely SZÉTÁRAD, és VISSZAVÁRJA RÉSZEIT.

Az a HATALOM, mely a Megváltást hordozza.

Az a TUDÁS, mely az Univerzum Teljessége.

Az a SZÉPSÉG, mely Teremtő Erő.

Az a JÓSÁG, mely átitat mindent.

(Hathorok)