Elérhetőség:

Kapcsolat: mailto:parkapcsolatban@gmail.com
Stresszoldás One Brain módszerrel
Balajthy Gréta a 3in1Concepts által hivatalosan meghatalmazott,
nemzetközi okleveles Haladó Konzulens, Haladó Instructor ( Oktató)
Okleveleim, tanáraim 2004-2014
Tel: 06 309 323 338
mailto: mosoly100 @ mosoly100.hu
www.mosoly100.hu
Cím: Budapesten III.ker (1036) és XVI.ker (1164)

2014. december 11., csütörtök

Őszinteségről


Az őszinteség a szadizmus egyik formája.
Vavyan Fable

2014. november 12., szerda

Hol élsz?


Mindaddig, amíg a múltban élsz, nem találod meg a jövődet.
Egyszer volt, hol nem volt c. film


2014. október 14., kedd

Ki vagyok én?

Ha valaki csak akkor tart értékesnek, ha az ő elvárásai szerint gondolkodsz, élsz, akkor valójában nem téged tart értékesnek. Hanem önmagát. Önmaga értékrendjét akarja benned viszontlátni. Mint egy tükörben. Amit ő értéknek gondol, azt szeretné benned látni, azt akarja tőled megkapni. És ha próbálsz megfelelni neki, akkor már nem TE vagy, hanem Ő.

2014. október 10., péntek

Mire vágyik a nő? (Guy de Maupassant)


- Magának főképp az kell, hogy szeressék, és ki is mutassák (...).
- Ez igaz. Azt imádom. De a szívemnek is kell egy titkos társ. Az a hiú örömöm, ami a nyilvános hódolatban telik, nem gátol meg benne, hogy odaadó és hű legyek, se abban, hogy egy férfinak olyat adjak, amit senki másnak: szívem rendíthetetlen szeretetét, őszinte ragaszkodását, lelkem teljes és titkos bizalmát, és cserébe megkapjam tőle szerető szerelmét, meg azt a nagyon ritka és nagyon édes érzést, hogy nem vagyok egészen egyedül.
Guy de Maupassant

2014. október 2., csütörtök

Minek van értelme?


Csak ennek van értelme. Szeretni valakit ''csak''. Ok nélkül, indok nélkül. Csak azért, mert van, mert létezik, mert megszületett. Érted, neked. Minden más őrültség. Megfelelni elvárásoknak, kötelességeknek, feladatoknak. És közben nem élni, nem szeretni. Ez az őrültség. Hiába próbálsz felhozni ellene millió érvet és egy másik mellett szintén milliót. Mert ez az, aminek valójában semmi értelme. Ez az igazi őrültség. Érveket és ellenérveket gyártani.

2014. szeptember 30., kedd

Szeretet és félelem (Kurt Tepperwein)


Vannak emberek, akik félnek az egyedülléttől, társ nélkül életképtelennek tartják magukat, úgy érzik, nem tudnak egyedül boldogok lenni, és azt remélik, hogy egyedüllétük megszűnik, mihelyt egy másik emberrel élnek együtt. Két boldogtalan ember azonban nem lesz csupán azáltal boldog, hogy együtt él, különösen nem akkor, ha ehhez még az a félelem is társul, hogy a másikat elveszíthetem. Az igaz szeretet nem félelemre épül.

2014. szeptember 20., szombat

A nő arcai (Müller Péter)


Sok ember él egy asszonyban, és a nő mindegyik tud lenni: szerető, örömlány és szexológus, szakács, pincér, takarítónő, vendéglátó, sokszor gazdasági vezető, anya, tanácsadó, gyógyító, kedves nővér, nagymama, királyné, sőt, Királynő, azon kívül lelki társ, jóbarát és pszichológus. Tudja, mikor kell szidni és dicsérni a társát. Mikor kell fölnézni rá, s mikor kell úgy tennie, mintha fölnézne rá. Tudja, mi a férfiönérzet és férfihiúság, a férfi ész és férfi butaság. Tudja a társát láthatatlan eszközökkel befolyásolni. Meg tud szépülni. Ha kell, meg tudja szelídíteni a férjét, mint a vadlovat, és bátorítja, ha gyáva. Boszorkány, mágus és Hófehérke tud lenni, akibe mind a hét törpe szerelmes volt. Társa a férfinak. Harcostársa. Bajtársa. Cinkosa. Sorstársa.

2014. szeptember 10., szerda

Társ


Kell a barát. A megértő társ, aki hibáinkkal együtt szeret, s ha fojtogat a magány, hozzánk tapad, de nyomban újra leválik, mikor újra magányra vágyunk. Mert mindent érez, mindent tud, ami számunkra fontos. Az érintése maga a biztonság, amikor megfogja a kezünk. S jelen van akkor is, ha távol van. Mert a fő jellemzője, hogy van. Hogy létezik, és bármikor feléje nyúlhatunk.

2014. augusztus 28., csütörtök

A fény felé...


Fordulj a fény felé, ha a kedved sötét;
az árnyék, a bánat eltűnik majd mögéd.
A napod ne legyen borús, vagy keserű,
lakjon a lelkedben vidámság és derű,
mert mindig történik valami nagyszerű.

L.Kovács Eta





2014. augusztus 22., péntek

Birtoklásról


"A legjobb dolog is, amivel rendelkezel, megkötöz. Nem a tiéd. Azért kaptad, hogy élvezd, addig, amíg csak lehet. Neked adta Isten, hogy örülj neki, nem arra, hogy hozzákösd magad. Ez a titok." (Szvámi Ráma)
Kapcsolodó cikkeket találsz itt!
További kulcsfogalmakat találhatsz itt!

2014. augusztus 20., szerda

Új világ és a gyökerek


Gyermekem amerikainak született. De én azt szerettem volna, hogy koreai neve is legyen, éspedig az "Eun", ami "áldást" jelent. És ahogy ott feküdtem a gyermekágyban, mellemen a pici, drága újszülöttel, megígértem neki, hogy soha, soha nem fog mást érezni, mint hogy ő egy áldás a szülei számára.
De "Eun" azt is jelenti, hogy "kegyelem" (angolul "grace"), ami Liliuokalanira emlékeztetett, így többszörösen is örömünkre szolgált, hogy a lányunkat Grace Eun Choinak kereszteltük.
Azután, koreai szokás szerint, az én nevem is megváltozott. Bármennyire furcsán hangzik ez a nyugati fül számára, ezentúl a férjem általában úgy szólított, hogy "Grace Eun anyja". És akkor is, ha másoknak bemutatkoztam, általában azt mondtam, hogy "Grace Eun anyja vagyok". Ez a konfuciánus hagyomány egy régi maradványa, amely szerint a nőt az általa szült gyerekek révén azonosították. De mint olyan embert, aki viszonylag fiatalon már sok nevet viselt, még egy újabb igazán nem zavart ... különösen, hogy a lányom neve is volt.
Mint a japán asszonyok az ültetvényen, akik magukkal vitték a  csecsemőiket a cukornádmezőre, most én is mindennap magammal vittem Grace Eunt a szabó üzletébe. Mr. Kuuanának tetszett, hogy egy kis keiki van a közelben, és kezdetben Grace csak szundikált a pólyájában egy kartondobozban, miközben én varrtam mellette. Amikor kúszni kezdett, járókát készítettem neki görgős ruhafogastartókból. 

2014. augusztus 14., csütörtök

Nyár van


Nyár van, olvad a málna a számban,
Égek egy könnyű lázban,
Ha a váll a vállhoz ér!
És minden percben nyár van,
A csókod pihen az ágyban,
Lassan ébresztem,
Hátha az ajtóban utolér...
És lassan lüktet a város,
Ketten falnak egy lángost,
Én még semmit sem ettem,
Mert szerelmes vagyok beléd...

2014. augusztus 12., kedd

A régi beidegződéseket letenni feladat…


Fotó: Internet

- Bocsánatodat kell kérnem. Vannak olyan dolgok velem kapcsolatban, amelyeket nem mondtam el. Nem voltam őszinte a múltamat illetően.
- Biztos vagyok benne, hogy semmi olyant nem mondhatsz, amiért bocsánatot kellene kérned - mondta határozottan.
- Ezt inkább döntsd el magad.
A szívem úgy dobogott, mint ahogy a falevél reszket a szélben, mi-közben elmeséltem életem teljes, igaz történetét. Beszéltem Noh úrral kötött házasságomról, az italról, a kártyáról, a viharos jelenetekről, és a gyerekről, akit brutalitása miatt elvesztettem. Szégyenkezve hajtottam le a fejem, ahogy bevallottam, hogy igazából nem vagyok özvegyasszony. Elmeséltem, hogyan menekültem el Waialuából, milyen hazugságban élek, hogy mit hazudtam neki. Ettől a vallomástói megdermedt, és, bár próbálta elrejteni a megdöbbenését, világosan láttam a szeméből, és abból, ahogy megingott egy picit, mintha megütötték volna.
Végül közöltem vele, hogy beadtam a válópert. Reakciója előzetes félelmemet igazolta.
- Válás?
Borzadva ejtette ki ezt a szót, mintha azt mondtam volna, hogy gyilkosságra készülök.
Hogy megértsék: akkoriban Koreában egy elvált asszony a válása miatt bűnözőnek, megvetett személynek számított, mint tolvaj, házasságtörő, vagy legjobb esetben féltékeny hárpia, illetve tiszteletlen meny. A házastársi kötelességek megszegése sem volt kevésbé elítélendő. A tisztességes koreai társadalom nem tett nagy különbséget egy olyan feleség között, aki elárulta a házastársi köteléket, és egy olyan között, aki lopott, rágalmazott vagy paráználkodott. Lehettem volna pletykás, tolvaj, kicsapongó nőstényördög, azzal is nagyjából ugyanilyen megbotránkozást keltettem volna.
Bármilyen liberális lett is Je-szun a Hawaiin töltött évek alatt, ahhoz azért még elég koreai maradt, hogy megrémüljön attól, amit elmondtam neki. Nemcsak az volt számára visszataszító, amit tettem, hanem az is, amivé válni készültem.
- Sajnálom - mondtam halkan. - Tudom, hogy ezzel nem tehetem jóvá. Alázatosan kérem, bocsáss meg.
Egy hosszú pillanatig némán nézett rám. - Ezt ... ezt nem teheted - mondta.
- Akkor mit tegyek? - kérdeztem. - Menjek vissza a férjemhez, aki megvert? Aki meggyilkolta a gyerekünket?
Összerándult; ezt a fájdalmat túlságosan is jól ismerte.
- Nem - hagyta rám. - De hogy ... Hogy voltál képes így hazudni nekem? - hangja dühös és vádló volt.
Összerezzenve bólintottam:
- Igazad van. Még abba sem lett volna szabad beleegyeznem, hogy azon az első napon együtt ebédeljünk.
- Nem tudod - kérdezte értetlenül-, hogy egy férfinak bűn együtt lenni egy olyan asszonnyal, aki már férjnél van?
Bűntudatom volt, de ezen a ponton közbe kellett vágnom. - Ne butáskodj. Nem követtünk el házasságtörést.
- Butaság? - emelte fel hangját. - Szerinted az butaság, ha egy férfinak olyan gondolatai vannak egy nővel kapcsolatban, mint nekem veled, és aztán megtudja, hogy törvény és erkölcs máshoz köti azt a nőt?
- De te nem tudtad! - tiltakoztam. - Isten tudja, hogy mi van a szívedben, nem?
- Hát pont ez a baj! - üvöltötte, mire újra összerezzentem. - Isten tudja, hogy mi van a szívemben!
Ilyen dühösnek még sohasem láttam. Nem próbálta leplezni, ahogy a fájdalmat, az árulást és a zavart sem, amit érzett. Aztán hátat fordított, és elindult visszafelé a parton, el tőlem.
- Sajnálom! - szóltam utána, könnybe lábadt szemmel; de sem a szavaim, sem a szíve nem húzták vissza.
Azon az éjszakán sírtam, mert fájdalmat okoztam ]e-szunnak, és amiatt is, hogy elvesztettem szegény Lim úr után az első férfit, aki érdeklődött utánam


2014. augusztus 6., szerda

Koreában a házasság felbontása nem volt mindennapos

...és legtöbb esetben a férj szülei kezdeményezték. A feleséget az alábbi "hét bűnért" küldhették el a házasságból: házasságtörés, lopás, féltékenység, a férj családtagjaival szembeni engedetlenség, fiúörökös világrahozatalának elmulasztása, halálos betegség vagy bőbeszédűség. A „kicsa” még jobban megbélyegezte az asszonyt, mint az, ha nem szült fiúgyermeket. Azáltal, hogy nem vált belőle jó feleség - vele született "sötét és tudatlan természetének" köszönhetően -, az elvált asszony pária lett. Egyetlen tisztességes család sem engedné a fiának, hogy ilyen nőt vegyen feleségül; néha a saját szülei is kitiltották a szégyentelent a házukból. Az asszonyok, akik házasságtörést követtek el, az állam rabszolgái lettek, és azoknak, akik saját jószántukból hagyták el a férjüket, a törvényes büntetés az akasztás általi halál volt. Számos szégyenbe esett asszony vetett véget önkezével az életének, mielőtt még erre került volna sor.
(Korea a  XX. század elején )
Mivel ilyen elrettentő következményei voltak, nem vettem könnyedén a válást, de bíztam abban, hogy Amerika mégsem Korea. May javasolta, hogy fogadjak ügyvédet, és ajánlott nekem egyet, aki már több Iwileii nőt is képviselt. Tillmannak hívták, és a King Streeten található irodája finoman szólva szerény hely volt. Az alacsony, barna, kócos, harmincas évei vége felé járó haole jegyzetelt, miközben kikérdezett a házasságkötésem időpontjáról, arról, hogy mennyi ideig éltünk együtt a férjemmel, és hogy miért akarok elválni. Amikor elmondtam neki, hogy a férjem részegen rám támadt, és ekkor elvetéltem, felnézett a jegyzeteiből:
- Látta önt akkor orvos? Igent mondtam.
- Hogy hívták?
Megmondtam neki az ültetvény orvosának nevét. Amikor megválaszoltam Mr. Tillman valamennyi kérdését, az ügyvéd a következőket mondta:
- Úgy gondolom, több mint elegendő oka van arra, hogy benyújtsa a válókeresetet. Nos, van valami, amit esetleg ön szeretne megkérdezni tőlem?
Összeszedtem minden bátorságom, hogy habozva bár, de feltegyem a kérdést:
- Hawaiin felakaszthatják azokat a nőket, akik elhagyják a férjüket? Az ügyvéd egy, a szakmájába belefásult ember benyomását keltette, akit már nem sok minden lep meg, de most elkerekedett a szeme, és kissé felegyenesedett a székében, mintha egy személyben az egész amerikai igazságszolgáltatást képviselné.
- Nem. Persze hogy nem.
- Szemtől szemben kell találkoznom a férjemmel a törvényszéken?
- Ha nem ellenzi a válást, akkor nem. Ha úgy dönt, hogy perre viszi az ügyet, akkor attól tartok, hogy igen. De lesznek ott törvényszolgák - őrök -, akik megvédik önt.

2014. július 30., szerda

Tisztelet vagy függőség?


Miért van annyi nem csak jó értelemben vett feszültség férfiak és nők között? Eckhart Tolle úgy véli, hogy amikor kislányként vagy kisfiúként megszületünk, azonnal részeseivé válunk a "női" illetve "férfi" csoportnak vállalva az adott csoport évezredek alatt felhalmozott jó és kevésbé jó hagyományait, "fájdalomtestét". A jó hír az, hogy tehetünk a változásért és már nem szükséges a ránk "hagyományozott" terhek alatt roskadozva élnünk. Erre ad jó példát  Alan Brennert: Honolulu című könyve is:
 
"Meglepődve és elégedetten láttam, hogy alig néhány perc múlva a férjem is hazajött. Felkészítettem magam arra a lehetőségre, hogy talán ismét későig kimarad kártyázni és inni, de itt volt, józanul és időben.
A nappaliba mentem, hogy üdvözöljem, és teljesen felkészületlenül ért, amikor az ökle, mint egy pöröly, az arcomba csapott. Úgy éreztem, mintha felrobbanna az arcom, és csillagokat láttam, ahogy hátrarándult a fejem, és a padlóra estem.
Ott feküdtem, csorgott a vér az orromból, és teljesen értetlenül néztem fel a férjemre, aki fölém tornyosult, és reszketett a dühtől.
- Szégyent hozol rám! - üvöltötte, és én újra apám hangját hallottam. - A feleségem úgy dolgozik a mezőn, mint egy férfi. Hát nem vagyok eléggé férfi ahhoz, hogy gondoskodjak rólad? Mindenki kinevetett a hátam mögött, nem hallottad?
Te jóságos ég, gondoltam. Az orromhoz tettem a kezem, és próbáltam elállítani a vérzést, de még a legkisebb nyomás is elviselhetetlenül fájt.
- Én ... én sajnálom, tiszteletre méltó férjem - hebegtem, keresve a szavakat, amelyek tompíthatnák a dühét. - Csak segíteni próbáltam.
Tett felém egy lépést, és egy pillanatig azt hittem, hogy fel akar segíteni. Ehelyett belerúgott az oldalamba. Bakancsa orra dárdaként fúródott a bordáimba. Felsikoltottam a fájdalomtól.
- Hol a pénz? - kérdezte.
Levegőt is alig kaptam. Lenyúlt, megragadta az ingemet, és keményen megrázott.
- Hol van?
Egy fájdalomból szőtt vörös ködfüggönyön keresztül belenyúltam
a zsebembe, és kivettem belőle a kevés megmaradt pénzérmét. - A többi hol van? - követelte.
- Ennivalót vettem.
Felkészültem egy újabb pörölycsapásra, de csak hátralépett egyet, és zsebre tette a pénzt.
- Többé nem dolgozhatsz a földeken - parancsolta. ,
- Nem ... fogok - mondtam el-elcsukló hangon. - Ígérem.
- Későn jövök haza. Megkíméllek attól a fáradságtól, hogy vacsorát főzz.
Hátat fordított, és kimasírozott a házból. Összerezzentem, amikor becsapódott mögötte az ajtó.
Legalább tíz percig csak feküdtem, és képtelen voltam megmozdulni."
(A megszerzett pénzt a férfi elkártyázta…)