Elérhetőség:

Kapcsolat: mailto:parkapcsolatban@gmail.com
Stresszoldás One Brain módszerrel
Balajthy Gréta a 3in1Concepts által hivatalosan meghatalmazott,
nemzetközi okleveles Haladó Konzulens, Haladó Instructor ( Oktató)
Okleveleim, tanáraim 2004-2014
Tel: 06 309 323 338
mailto: mosoly100 @ mosoly100.hu
www.mosoly100.hu
Cím: Budapesten III.ker (1036) és XVI.ker (1164)

2011. november 28., hétfő

Stratégiák a viták során


Hogy a vita eredményes legyen, evégett vajon mit érdemes tenniük a vitatkozóknak? Mi a célszerűbb: az ellentéteket szélsőségessé növelni vagy - ellenkezőleg - visszafogni? Sajnos, a kutatások szerint az emberek inkább az előbbire hajlanak. A vitatkozók nagy része azt gondolja, hogy ha durván rátámad a másikra, vagy az ellentéteket felnagyítja, az ellenfél megszeppen, és nem mer ellentmondani neki, hajlik majd a kiegyezésre.
A vitázók gyakran épp a túlságosan nagy ellentétek okozta feszültség csökkentése érdekében eleve engedményt tesznek, mégpedig abban a reményben, hogy akkor a másik fél megenyhül majd, és az is enged valamit. (A kérdés az, hogy meddig mehetünk el az engedményekben, hiszen ha egyszer valamit kimondtunk, azt igen nehéz visszavonni, meg nem történtté tenni.) A másik fél azonban az engedményt, a békülékeny hangot, a megegyezésre hajló túlzott készséget gyengeségnek is hiheti, és ezért még keményebben léphet fel, és egyre újabb követelésekkel állhat elő. Ezért sokkal célravezetőbb, ha valaki többféle ajánlatot tesz, és inkább apró engedményekkel kísérletezik.


Osgood a fokozatos és kölcsönös feszültségcsökkentés stratégiájának nevezi azt, amikor az egyik fél a vita kezdetén valamilyen apró gesztust tesz a másik felé, nem törődve azzal, hogy lát-e kellő biztosítékot a viszonzásra. Ez lélektani nyomást gyakorol a másikra, amit annak kínos nem viszonoznia, nehéz rá elzárkózóan válaszolnia. Ugyanez az eredmény érhető el akkor, ha valaki a másik durva indítására nem támadással, hanem épp ellenkezőleg: valamilyen kedvességgel válaszol. ("Dobd vissza kenyérrel!"-gyakorlat.)

A problémamegoldó stratégia kidolgozói ezzel ellentétben azt javasolják, hogy a felek rögtön a vita első pillanatában mondják ki, milyen konfliktusnak a feloldására jöttek össze, az ellentétek tárgyát, jellegét és mélységét a lehető legkiélezettebb formában fogalmazzák meg, és mondják ki: milyen erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy megtalálják a mind a két fél számára elfogadható megoldást. A problémát tudatosan megoldani akaró magatartás sokkal jobb alapot teremt a megegyezésre, mint az előbbi, amely a feszültségcsökkentést csupán az említett lélektani kerülő utakon próbálja megtalálni.
forrás:Oláh Tamás
*
A magam részéről a  tisztelet teli egyenes kommunikációt tartom a legcélravezetőbbnek.
Az Együttműködő Kommunikáció (EMK) módszerének segítségével megvilágítani, hogy
-így érzem magam ebben a helyzetben
-ezt szeretném  és
-ezért ezt és ezt vagyok hajlandó megtenni.
*
A hatékonyság kulcsa a sok gyakorlás.Ne keseredjünk el, ha előbb csak fejben tudjuk alkalmazni a fentieket.Örüljünk a kisebb eredményeknek is, a kitartó gyakorlás következtében egyre könnyebben tudjuk megértetni magunkat, megtalálni a mindenki számára elfogadható megoldást ! 







2011. november 22., kedd

Elveszem, ami felbukkan (Neale)



A könyvben szó esik arról, hogy találjuk ki, mit akarunk: mivé akarunk
válni, minek akarunk a birtokába jutni, mit akarunk tenni. Ezt szó szerint
vettem a kapcsolatok vonatkozásában. Szóról szóra leírtam, milyen társat
szeretnék magamnak. És úgy találtam, hogy a partnerek olyan utakon módokon
és olyan formában mutatkoznak meg, amilyenekre végképp
nem számítottam. És ez meglehetősen zavarba ejtő, mert
elbizonytalanodtam a teendőket illetően. Hátha nem csak üldögélnem
kellene, leírnom a kívánságlajstromot, aztán várni, hogy megadja nekem a
mindenség. Szeretném, ha eligazítanál.
Hát persze. Köszönöm. Ez igazán jó kérdés!
Az életben a kapcsolatok vagy bármi más tekintetében szeretem nagyon
pontosan tudni, mit vagy milyent választanék. És miután átrágom magam
minden részleten, elveszem, ami felbukkan. Mégpedig azért, mert soha
nem akadályozom meg Istent a csodái végrehajtásában. Soha nem
igyekszem megmondani Istennek, milyennek kellene lennie valaminek -
legyen az bármi -, csak azért, mert ilyen és ilyen elképzeléseket táplálok
róla az adott pillanatban.
Tudjátok, amikor fiatalember voltam, határozott elképzeléseim voltak
arról, milyen legyen az eszményi társ. És szinte gondolkodás nélkül
elutasítottam, aki nem felelt meg a kialakított mintának. Úgy értem, a szó
szoros értelmében elhaladtam mellettük és a legcsekélyebb figyelmet sem
szenteltem nekik, mintha nem is léteznének. Aztán bekövetkezett az élet
gyönyörűséges, elragadó véletleneinek egyike. Beleszerettem egy nőbe,
aki meglehetősen eltért az előzetesen létrehozott képektől. Hogy úgy
mondjam, valósággal belehátráltam ebbe a bizonyos kapcsolatba, mert,
mint jeleztem, rendszerint elmentem az efféle emberek mellett. De így
vagy úgy, egyszer csak ott voltam. És abban a pillanatban felfedeztem
ennek az embernek a rendkívüliségét, és hogy mennyire hiányzott
mindeddig az életemből, csak azért, mert ragaszkodtam hozzá, hogy ne
csak az emberek, de események, helyek, vagyis az életemben minden
megfeleljen az elvárásaimnak.
Mondjuk, elmentem egy bulira. Ha nem pontosan úgy alakult, ahogyan
számítottam, akkor eljöttem onnan. Így éltem az életemet az elvárásaim
alapján, és ami a legfontosabb, így jártam el a kapcsolataimban is. Ezért
aztán jó sok mindenről lemaradtam, és még csak észre sem vehettem a
hiányt!
Nancy egész sor különféle okból semmiféle olyan képnek nem felelt meg,
amit a hosszú távú célok esetében a szóba kerülhető nőkről alkottam
magamnak. Sokkal érzékenyebb és közel sem olyan ösztönös személyiség,
mint én, hogy csak egy példát mondjak, de számtalan egyéb különbséget
is felsorolhatnék. Most már látom, a köztünk mutatkozó eltéréseknek nem
feltétlenül kell szakadékot alkotniuk, és nem is szükségszerűen teszik
"alkalmatlanná". Ezek valójában a lényének azon oldalai, amelyek az én
személyiségem tökéletes egyensúlyát kínálják. Éretlenebb koromban
azonban soha nem jöttem volna rá erre.
Így csak azt tanácsolhatom mindazoknak, akik párt keresnek, vagy annak
aki igazán keres valamit az életben, hogy persze, legyen valamilyen
elképzelése arról, amit keres. De ne feledjük, hogy a "jó", mármint ami
nekünk jó, az teljességgel váratlan csomagolásban jelenik meg, ne
utasítsuk el vagy tekintsük eleve hasznavehetetlennek ezeket a beérkező
energiákat. Mert hajlamosak vagyunk rá, hogy tűvé tegyük a világot
valami után, ami egyébként az orrunk előtt van, de képtelenek vagyunk
észrevenni. Pedig csak a szemünket kellene kinyitnunk.
Életem legcsodálatosabb tapasztalatainak némelyike a legváratlanabb
megjelenési formában talált rám, amelyeket alig néhány évvel ezelőtt még
elfogadhatatlannak tekintettem volna. 
Kapcsolodó cikket találsz itt

2011. november 20., vasárnap

A kiabálásról (Hioszi Tatiosz)


idézetek elejeA beszéd sohasem azonos a szavakkal, ahogy a kiabálás is lehet fájdalom, harag, segélykérés vagy gyűlölet. idézetek vége  

Hioszi Tatiosz


2011. november 18., péntek

Szeretetről (Müller Péter)


Bontsuk le falainkat! Merjünk hinni, bízni és szeretni! Még ha védtelenek is leszünk általa, sebezhetőek,de a régi színjátékok már nem folytathatók . 
" Magadat kell átalakítani,ha sorsodon változtatni akarsz. 
Ha belül változol, megváltozik a "kívül"is. Lelked sugárzása messzire hat, átvarázsolja a külvilágodat. De magadon kell kezdeni! 
Ha külső harmóniára vágysz,először magadban kell összhangot teremtened.
Ha szeretetre vágysz: szeretned kell! Ha társra vágysz,alkalmassá kell
válnod a társulásra." Akiben ez a "bensõ mágnes" működni kezd,nem akarja a másikat sem elnyomni,sem manipulálni -úgy vonz,hogy mindenkit meghagy a maga szabadságában. Az emberek ezt megérzik. A vonzásnak ezt
az ellenállhatatlan erejét szeretet-nek hívjuk." 


(Müller Péter)


2011. november 16., szerda

Csernus doktor 10 szabálya




1. Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan  köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.
2. Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...
3. Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.
4. A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős. Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!
5. Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. Ide vezet az önzőség. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?
6. Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.
7. Másra támaszkodni mindig veszélyes. Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!
8. Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.
9. A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, hogy lehess büszke is magadra!
10.  A gyengeség valójában gyávaság. A gyáva embert pedig fölemészti az      
      állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad?

2011. november 14., hétfő

Az összetartozásról (Müller Péter)


"Összetartozik-e két ember? Ezt az összetartozást nem az dönti el, hogy miféle veszedelmes drámákat élnek át, nem is a templomi örök hűség Isten előtt - hanem az, hogy minden viszály ellenére a fejlettebb, érzékenyebb lélek felemeli-e boldogtalan, elvadult társát, avagy az húzza le őt a saját poklának színvonalára. Ha az utóbbi: azonnal válni kell. Ha az előbbi: maradni, s vállalni minden keserves áldozatot."

Müller Péter

2011. november 12., szombat

A fájdalomról és az önsajnálatról(Csernus Imre)



"Váratlanul jön a negatív töltetű élmény, és én ezt magamba merem fogadni, átélni, akár olyan áron is, hogy széthasad a szívem. Hogy teljesen bennem legyen. Hogy átéljem, hogy mennyire fáj. És fájjon. 
És mindezt ne tompítsam nyugtatókkal, alkohollal, sok munkával, sírdog...álással. (Mert a sírás és sírdogálás nem ugyanaz. A sírdogáló mindig saját magát sajnálja, hogy ő itt maradt egyedül. Hol van ebben a fájdalom? Az igazi fájdalom, hogy elveszítettem valakit, az ebben nincs. Csak egy egoista sajnálja önmagát.)"
Csernus Imre 
Ajánlom figyelmedbe a Fájdalom, Fájdalomtest alatt található cikkeket a témához kapcsolodóan

2011. november 10., csütörtök

Kiszolgáltatott vagy zsarnok...(Müller Péter)


"Rossz viszonynak nevezem azt a kapcsolatot, ahol kiszolgáltatott leszek vagy
zsarnok. 

Ahol belegázolok a másik lelkébe. 
Ahol föladom magam, csak azért, hogy a másik befogadjon. 
Ahol nem engedem a társamnak, hogy önmaga legyen. 
Ahol függővé válok, és a "szeretet" nevében olyasmit művelek, amitől
nemcsak szenvedek, de önmagam előtt szégyellem is. 

Azon az áron, hogy magamat
elveszítem, nem lehet szeretni." 

Müller Péter

2011. november 8., kedd

Az élet értékéről (Chaplin)


"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfelejthetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem birtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. 
Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet és esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum nézegetése közben és felhívtam valakit csak azért, hogy a hangját halljam.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.Sokszor éreztem, hogy meghalok a vágytól és féltem, hogy elvesztek valakit aki nagyon fontos számomra/végén mégis elvesztettem/.De túléltem és még most is Élek!
Harcba elszántan kell menni.
Az életet szenvedélyesen átölelni.
Emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!"

2011. november 6., vasárnap

Akik igazán szeretnek (Neale)

Azok az emberek, akik igazán szeretnek, folyamatosan megerősítenek az önmagadról szőtt legmerészebb gondolataidban. 
Te vagy az. 
Te meg tudod tenni. 
Tudjátok... ezek azok a merész gondolatok, amik felsejlenek
bennünk az éjszaka közepén, és amiket senkivel nem merünk megosztani, mert ilyennek vagy olyannak fognak bélyegezni bennünket: egoistának,beszámíthatatlannak vagy bárminek, ha a fülükbe jutnak azok a vakmerő gondolatok, amelyek önmagunk felől ébrednek bennünk az éj és a lélek magányában. Micsoda? Ilyesmit merészelek gondolni magamról?! 
Ám, ha van mellettetek valaki, aki mélyen szeret titeket, akkor nem kell ilyen
gondolatokkal birkóznotok, mert ők mondják ki: "Te jó Isten, milyen szexi
vagy; nagy ég, milyen erős vagy; Istenem, milyen jó vagy; egek, milyen
csodálatos vagy; Istenem, micsoda boldogság, hogy a társam vagy".