Szerelemről (Victor Hugo)

Czene Katka: Szerelemfa

 

„A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain.”
Victor Hugo

MEGFIGYELŐ (tudatos) VAGYOK!

Ha fájdalomtesttel találkozom…

• Mivel saját fájdalomtestem is  könnyen aktiválódik, ha bevonódom egy szituációba és elkezdek reagálni, akkor elvesztem a csatát!
• Ha megfigyelő tudok maradni és nem csusszanok be az érzelmek által keltett tornádóba,
  • A középpontomban maradok (köldök) ez stabilitást ad ahhoz, hogy megfigyelőként vegyek részt egy szituációban
  • Ha elhangzik valami, amivel nem értek egyet akkor is tudatos maradok:
    1. Igent mondok (magamban) arra a személyre, aki mondta, minden fájdalmával együtt!
    2. Az EMK(Együttműködő kommunikáció jegyében) elismétlem amit, mondott, ezáltal szembesítve a szavaival és lehetőséget adva a helyesbítésre
    3. Ha az elhangzottak valamilyen érzést keltettek bennem és biztos vagyok benne, hogy ennek megfogalmazása előre viszi az adott helyzetet lekommunikálom.

(Pl: Rosszul esik,hogy ilyen kemény szavakat hallok,ahol fájdalom, rossz érzés keletkezik, ott nem érzékelem a szeretetet, hiszen ami fáj, az nem lehet szeretet.)

•   Mi történik akkor, ha ösztönösen reagáltam, és „elvesztettem a csatát?”
  • Ha elvesztek egy csatát, a háborút attól még megnyerhetem!
  • Megdicsérem magam, hogy észrevettem, hogy ezúttal belesétáltam a csapdába és

   Tudatosítom magamban, hogy a reagálás helyett a megfigyelést választom!
(Az élet e játékában visszakerülök a startvonalra, és újrakezdem addig, amíg sikerül eljutnom a célomhoz!)
*
A  reagálás helyett a megfigyelést(tudatosságot) választom!
BG

Jönni fog valaki más? (Paulo Coelho)

-->

Ha megyek az utcán, minden pillanatban meglátok valakit, aki lehet, hogy ő. 

Reggeltől estig, estétől reggelig szenvedni fogok. Ez az állapot eltarthat hetekig, hónapokig, vagy akár egy évnél is tovább.

Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és

akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. 

Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem.

Paulo Coelhotól további idézeteket találsz itt!

Hol voltam gyenge, hogy megbánthattak? (Müller Péter)

Ott, ahol erősek vagyunk, nem marad bennünk a megbántottság traumája. Tehát nincs mit megbocsátani. Ha tudsz, odacsapsz, ha nem, nem, de nem foglalkozol a megbocsátás gondolatával, mert hamar felejtesz - érzelmileg is. Vagyis erősnek kell lenned, és nem megbocsátónak, és akkor nem érhet bántás. Nevetsz rajta. Föl sem veszed. Sajnálod azt, aki bántani akart. Ha megbántódsz, nem az a kérdésed, hogyan kell megbocsátanod, hanem az, hogy "Hol voltam gyenge, hogy megbánthattak?" Ezen a ponton dolgozni kell magadon. "Jó, hogy bántottak, legalább tudom, hol vagyok gyenge még!" A megbocsátás a Biblia nyelvén elengedést jelent, de amíg gyenge vagy, nem tudsz elengedni semmit, mert gyógyulatlan seb van a sérelmed helyén, és fáj. Addig nem felejted el, amíg meg nem erősödsz.

Müller Péter

A béke velem kezdődik!

-->

„A béke velem kezdődik!”

Tudok-e szeretni, ha nincs bennem béke? Ha háborog a lelkem?

„Karácsony a szeretet ünnepe”, halljuk kisgyermekkorunk óta, a kapcsolódó tapasztalataink azonban nem mindig igazolják ezt.

Hogyan tehetek én többet azért, hogy az ünnep valóban szeretetteljes és meghitt legyen?

Emlékeztetem magam arra, hogy „A béke velem kezdődik!”

És ha nem sikerül? A fájdalom – esetleg egy másik ember fájdalomtestének hatására- felülkerekedik bennem? Elfogadom, hogy most ez van, lélegzem, iszom egy pohár vizet és újra emlékeztetem magam, hogy a  „A béke velem kezdődik!”

Tipp: egy jó zene sokat segíthet:

MANTRA-OM SHANTI SHANTI SHANTI

„A béke velem kezdődik!”

Tudok-e szeretni, ha nincs bennem béke? Ha háborog a lelkem?

„Karácsony a szeretet ünnepe”, halljuk kisgyermekkorunk óta, a kapcsolódó tapasztalataink azonban nem mindig igazolják ezt.

Hogyan tehetek én többet azért, hogy az ünnep valóban szeretetteljes és meghitt legyen?

Emlékeztetem magam arra, hogy „A béke velem kezdődik!”

És ha nem sikerül? A fájdalom – esetleg egy másik ember fájdalomtestének hatására- felülkerekedik bennem? Elfogadom, hogy most ez van, lélegzem, iszom egy pohár vizet és újra emlékeztetem magam, hogy a  „A béke velem kezdődik!”

Tipp: egy jó zene sokat segíthet:

MANTRA-OM SHANTI SHANTI SHANTI

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=kadXf48umOc#!

„A béke velem kezdődik!”

Tudok-e szeretni, ha nincs bennem béke? Ha háborog a lelkem?

„Karácsony a szeretet ünnepe”, halljuk kisgyermekkorunk óta, a kapcsolódó tapasztalataink azonban nem mindig igazolják ezt.

Hogyan tehetek én többet azért, hogy az ünnep valóban szeretetteljes és meghitt legyen?

Emlékeztetem magam arra, hogy „A béke velem kezdődik!”

És ha nem sikerül? A fájdalom – esetleg egy másik ember fájdalomtestének hatására- felülkerekedik bennem? Elfogadom, hogy most ez van, lélegzem, iszom egy pohár vizet és újra emlékeztetem magam, hogy a  „A béke velem kezdődik!”

Tipp: egy jó zene sokat segíthet:

MANTRA-OM SHANTI SHANTI SHANTI

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=kadXf48umOc#!

var _gaq = _gaq || []; _gaq.push(['_setAccount', 'UA-24578734-1']); _gaq.push(['_trackPageview']); (function() { var ga = document.createElement('script'); ga.type = 'text/javascript'; ga.async = true; ga.src = ('https:' == document.location.protocol ? 'https://ssl' : 'http://www') + '.google-analytics.com/ga.js'; var s = document.getElementsByTagName('script')[0]; s.parentNode.insertBefore(ga, s); })(); -->

100 százalék? (Popper Péter)

"Arthur Miller Pillantás a hídról című darabjában mondja az egyik szereplő, hogy talán az a bajunk, hogy irtózunk a száz százaléktól. 

Megelégszünk ötven százalékos szerelmekkel, nyolcvan százalékos apasággal, anyasággal, hatvan százalékos hittel - vagyis soha nem éljük meg a maguk teljességében a dolgainkat. Mindig hagyunk kiskaput, amin keresztül kislisszolhatunk. 

A száz százalék ijesztő, mert ha bukunk, száz százalékosan bukunk. Csakhogy érdemes-e langyosságban élni? Érdemes-e úgy élni, hogy az ember állandóan csak azzal van elfoglalva, hogy megkímélje magát a fájdalmaktól, a szenvedésektől?" 

Popper Péter

Színjáték vagy valóság? (Stuart Wilde)

Kosztolányi Dezső Színház előadása

A spirituális ember ...  nem pózol, nem játszik, nincs szüksége kifogásokra. 

Meggyőződéssel kijelentheti: "Az vagyok, aki vagyok". Tudatában van annak, hogy nem mindentudó és nem tökéletes, és ezzel együtt boldog.

Az emberek általában gyengék, ennélfogva hajlanak az álságokra; olyan szerepet öltenek magukra, amely nem azonos velük. Küzdelmek árán kettős létformát alakítanak ki, mint Dr. Jekyll és Mr. Hyde - az egyik az, amit az ego kényszerít rájuk, a másik az, ami valóban azonos velük. Ez gyakran olyannyira berögződik, hogy a végén már fel sem ismerik, melyik származik a Felsőbbrendű Éntől, így aztán a hamis képet mutatják fel a világ előtt, és persze küzdeniük kell, hogy ezt a képet fenntartsák. Minden erőfeszítésük, egész életük úgy szétforgácsolódik, hogy akármibe fognak, kín és keserv az eredménye.