 |
Kosztolányi Dezső Színház előadása |
A spirituális ember ... nem pózol, nem játszik, nincs szüksége kifogásokra.
Meggyőződéssel kijelentheti: "Az vagyok, aki vagyok". Tudatában van annak, hogy nem mindentudó és nem tökéletes, és ezzel együtt boldog.
Az emberek általában gyengék, ennélfogva hajlanak az álságokra; olyan szerepet öltenek magukra, amely nem azonos velük. Küzdelmek árán kettős létformát alakítanak ki, mint Dr. Jekyll és Mr. Hyde - az egyik az, amit az ego kényszerít rájuk, a másik az, ami valóban azonos velük. Ez gyakran olyannyira berögződik, hogy a végén már fel sem ismerik, melyik származik a Felsőbbrendű Éntől, így aztán a hamis képet mutatják fel a világ előtt, és persze küzdeniük kell, hogy ezt a képet fenntartsák. Minden erőfeszítésük, egész életük úgy szétforgácsolódik, hogy akármibe fognak, kín és keserv az eredménye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése