Kapcsolatok objektív rálátással

 

Fotó:Stock-foto

Egy kapcsolat, házasság megromlása esetén gyakran hallunk olyan véleményeket, hogy az egyik vagy másik fél hibájából történt. Valójában csak  hibás és hibásabb fél van.

Íme néhány idevágó  gondolat Kristan Higgins: Minden vágyad címűkönyvéből

Végül azt mondod majd, hogy apád tiszta emberbaráti szeretetből csalta meg anyádat?

...Anya jelenlétében természetese behúzta fülét, farkát, de velünk, gyerekekkel elbővülően viselkedett! Az évek során fel sem merült bennem, hogy szenved. Nem is sejtettem, hogy ilyen rettenetesen bánkódik.

- Nekik legalább kellettem!-...nem úgy, mint a feleségemnek.

...Úgy bántál velem (feleséghez), mint egy hívatlan vendéggel. A családi vállalkozás, a lányok,a munkád...sokkal fontosabbak voltak neked, mint én...sokszor idegenként jártam-keltem  a saját házamban.

Biztatásképpen elárulom, hogy a szülők 20 év után végre megbeszélik az érzéseiket és ismét összeházasodnak + nem ez a könyv cselekményének fő szála. :)

Filmajánló:Merj szeretni! (40 napos kísérlet)

A titkok titka

"Magamban hordom a szívedet,
 a szívemben hordom.
 Mindig itt van velem.
 Bárhová megyek, mindig kell nekem.
 És akármit teszek, bármi lesz,
 Te ott leszel kedvesem.
 A sors nem riaszt,
 mert Te vagy a sors nekem.
 Nem kell világ ennél szebb,
 mert Te vagy a világ, igen.
 Íme a titkok titka,
 mit senki se tud:
 gyökere minden gyökérnek,
 rügye minden rügynek,
 egek feletti ég a fán,
 mely maga az élet.
 Mely magasabbra nő,
 mit a lélek remélhet,
 vagy elme megérthet,
 mint az alá nem hulló csillagok csodája.
 A szívemben őrizlek.
 Ott őrizlek a szívemben"

 E.E. Cummings: Kötődés

A fogantatás csodája

 

Földi életünk kiindulópontja a fogantatás. 

Lazítsunk: bízzunk magunkban és a társunkban:

A gyermeket tudatosan vállaló szülők szeretnék a lehető legjobb körülményeket biztosítani a az új jövevény számára és amennyiiben ez a tökéletességre törekvéssel vagy egyéb stresszelő érzésekkel párosul, egy idő után gátló tényezővé válhat. Különösen, ha rágörcsölünk..

Hiszen elsősorban a leendő anya részéről el- és befogadásról van szó és ezt igazán jól tenni bizalommal telien és ellazultan lehet.

Tegyünk rendet a kapcsolatainkban:

Amikor vendégeket várunk vagy ünnepre készülünk az első, hogy rendet teszünk - és ha előreláthatólag marad a vendég, helyet is készítünk a számára. A "gyermekre készülés" időszakában is érdemes rendet tenni magunk körül, helyet teremteni a számára: van-e olyan "fogadott" gyermekem, aki elfoglalta a szabad helyeket?

Édesanyánk és édesapánk legyenek az őket megillető helyen mint  szülők, ahelyett, hogy gyerekünknek vagy "társunknak" fogadnánk őket. A testvéreink legyenek a testvéreink és ne tartsuk őket "gyermek" státuszban. A leendő édesapa legyen az őt megillető helyen: "felelősségteljes társ"-ként álljon mellettünk ahelyett, hogy  saját apa- vagy gyerekpótlékunként kezelnénk őt. 

A háziállataink legyenek háziállatok, még akkor is ha úgy érezzük "gyerekünkként" szeretjük őket.

Élvezzük a várakozás pillanatait:

Legújabb kutatások bizonyítják, hogy fogantatás előtt már látszik a baba aurája az édesanya méhe közelében. Ha valaki a közelünkben van, azzal kommunikálhatunk is: biztosítsuk róla, hogy örömmel és szeretettel fogadjuk, akkor is ha lány és akkor is ha fiú!

Kapcsolódó filmet találsz itt!

A fogantatás filmen itt!

BG

Lánynevek Koreában

A Ji-dinasztia hanyatlásának éveiben az újszülött lánygyermekeket nem tartották annyira fontosnak, hogy hivatalos névvel tiszteljék meg, csak becenevet adtak nekik. Ezek néha személyes tulajdonságokat jelenítettek meg, mint Vidám, Csinos, Kicsi, Nagy. Néha parancsolatokat hordoztak, mint Szűziesség vagy Erény. Néhány közülük - Aranycsikó, Kis Virág - már-már költői volt. De túlságosan sok volt köztük az olyan, amely a szülők érzéseit tükrözte lányuk születésével kapcsolatban. Ismertem egy lányt, akit Dühnek hívtak, és egy másikat, akit Kárnak. Számos lányt neveztek Bánatnak vagy Szomorúságnak. És mindenki hallotta annak a férfinak a történetét, aki az elsőszülött lányát "Egy Még Elmegy"-nek, másodszülöttét "Talán Majd a Következő"-nek, a harmadikat "Három Nevetés"-nek, a legutolsót pedig "Négy Már Szégyen"-nek nevezte.

Ami engem illet, a szüleim a "Sajnálatos" nevet adták nekem, ami végül egyszerűen Sajnosra rövidült.

A koreaiak ritkán szólítják egymást a nevükön; úgy hisszük, hogy egy ember neve bensőséges, és hatalommal bír. A hétköznapokban csak a családtagokat és a közeli barátokat szokás a nevükön szólítani. Amikor még nagyon kicsi voltam, a Sajnos csak egy név volt számomra, ami semmi egyebet nem jelentett. De ahogy nagyobb lettem, és megtudtam a jelentését, kővé változott a szívemben. A vacsorára hívó szó arra emlékeztetett, hogy szerencsétlen dolog az asztalnál jelen lennem. Apám szigorú feddése - Sajnos, mit tegyünk veled? - azt sugallta, hogy nincs helyem a családban. Mivel túl kicsi voltam ahhoz, hogy a valódi okokat megértsem, azon törtem a fejem, mi baj  lehet velem, amiért ennyire nem kellek nekik. Vajon túl alacsony vagyok?

Alan Brennert: Honolulu

Kapcsolódó cikket találsz itt!

Fiú vagy lány?

„Koreában gyermekkoromban (1900-as évek elején) úgy tartották, hogy a fakuló hold képe, ahogy napkeltekor egy tavacskában, egy patakban vagy akár egy kútban tükröződik, olyan, mint egy pettyes sárkány tojás. A sárkány a jang, a férfi életelv jelképe, ezért úgy gondolták, hogy ha egy gyereket váró házaspár a sárkánytojáshoz imádkozik, akkor az utód fiú lesz. Akkoriban természetesen minden család jobban szeretett volna fiút, mint lányt. Csak a férfiak vihették tovább a családot; a nők csupán arra szolgáltak, hogy a társadalom férfiutánpótlását biztosítsák. Így a születésem előtti hónapokban a szüleim mindennap pirkadat előtt keltek, hogy frissen párolt rizssütemény áldozatot vigyenek a házunk mögötti kúthoz, miközben az ég kivilágosodott, és kioltotta a csillagok fényét. És imádkoztak a hold víz felszínén úszó sápadt, szeplős ábrázatához, hogy az anyám méhében növekvő gyermek fiú legyen. „

Gyakran halljuk, a klasszikus választ: mindegy, csak egészséges legyen! Valójában évezredek óta tudat alatt működnek a szülőkben az elvárások a gyermek nemét illetően.

Alan Brennert: Honolulu című könyvében egy koreai lány  „felszabadulásának” történet meséli el. Úgy hiszem, nem sokan cserélnénk vele sorsot, a jól megírt könyvből azonban erőt meríthetünk saját nehézségeink leküzdéséhez.

Az író további gondolatai: 
Leánynevek Koreában
Koreai bevándorlók Havain (XX.század elején)
Tisztelet vagy függőség?
Koreában a házasság felbontása nem volt mindennapos 

Ferenc József és Reserl, a "sóhercegnő" története



A fotó a szerző oldaláról származó montázs

Bert Hellinger legutolsó 2010-ben tartott  budapesti szemináriuma során az egyik állításban megjelent Ferenc József, szeretője és annak férje. Az állítás ennyi év után is mély nyomokat hagyott bennem ezért megörültem, amikor megtaláltam a látottak alapjául szolgáló történetet könyv formájában: Hubert Pointinger, Ferenc József 1961-ben születetett ükunokájának tollából, melyben elmeséli Ferenc József kapcsolatát Reserl (Theresia) Pointingerrel, a sóhercegnővel, akinek tíz gyermeke közül négynek Ferenc József volt az apja. Megejelenik a családállításban látott vadász  Willi Buchwald, Reserl férje is. Megdöbbentő, hogy mennyire egybeesik a történettel az évekkel ezelőtt látott családállítás.

 

Idézet a "Ferenc József titkos szerelme" című könyvből: 

 

"Vadászöltözékében Ferenc József számára a társadalmi különbségeket mintha elfújta volna a szél, mert a hegyek hatalmas voltában, a természet erőiben filsmerte saját gyengeségét és saját emberi korlátait. És ez az a felismerés, amely aztán ismét erőssé teszi."

 

Mit látsz? A teljesség valóságát, vagy csupán sok-sok részletet ? (Depak Chopra)

-->

- Te mindig mágus voltál? – kérdezte Artúr.

- Hogyan lehettem volna? – válaszolta Merlin. 

- Egykor én is ugyanúgy járkáltam, mint most te. Ha az emberre tekintettem, csupán hús-vér alakban láttam. De az idő múlásával észrevettem, hogy az az ember egy házban lakik, s ezáltal kitágítja testét: a boldogtalan és zavaros érzelmű emberek rendetlen házban laknak, a boldog és kiegyensúlyozott emberek pedig rendezett házakban. Ez csak egyszerű megfigyelés volt, de aztán arra gondoltam, hogy amikor megnézek egy házat, valójában a lakóját ismerem meg jobban.

Azután a látásom szélesebb lett. Ha rátekintettem valakire, elkerülhetetlenül megláttam vele a családját és a barátait is. Ezek is a személy  kiterjesztéseit jelentették, s még többet mondtak el róla. A látásom pedig tovább szélesedett: az ember megjelenése mögé láttam. Láttam az érzelmeit, a vágyait, a félelmeit és az álmait. Ezek is minden kétséget kizáróan a személyiség részei, csak épp észre kell venni!

(Depak Chopra: Merlin és Artúr király)

Kapcsolódó cikket találsz itt!