Szabad-e önmagunkat szeretnünk? (Félelem az önzéstől)
Gyerekkorunk óta arra nevelnek minket, hogy az „önszeretet”=önzés.
Az önzés pedig rossz dolog.

Miből származik az önzés?
Ha nem szerethetem magamat –pedig ösztönösen tudom, hogy az a helyes- revánsot kell vennem a világon, hiszen (úgy hiszem) a világ „nevelte ki” belőlem az önszeretetre való képességemet!

Ha elmúltam 18 (pláne 21éves) valójában fittyet hányok a világ elvárásaira, az esetek többségében inkább csak úgy teszek ahogy „illendő”. Belül pedig ellenállok!
Már magamat sem tudom szeretni –hogy is tehetném, ha ilyen játszmákat játszom?!

Így távolodhatom el magamtól és végül már nem tudom ki vagyok, mit akarok és merre tartok!
Aztán mondhatom:
-          Kivagyok! Segítsetek!

Itt az idő, hogy tanítókat keressek…És vagy ráérzek, hogy ki az igaz tanító, vagy tovább tévelygek…

Valójában mindenki érzi, hogy mi a legjobb a számára, mindenki Önmaga legjobb tanítója!
*
Most úgy döntök, hogy
Önmagamra hallgatok,
így megérzem, mely tanítás igaz!
Jó tanítója vagyok önmagamnak!
Megkeresem az Önszeretet útját!
(Visszatalálok Önszeretetem útjára!)