Ha a versengés, rivalizálás világában élünk, érdemrendekkel, titulusokkal, státusz szimbólumokkal igyekszünk kiemelni magunkat — ilyenkor a “jelmezek” szintjén élünk.
Ha magányosságban, szeretet-éhségben, társadalmi játszmákban találjuk magunkat, álarcokkal védjük magunkat — “nincs semmi bajom”, “én akkor is udvarias maradok” és “jó gyerek”, “példás tanuló”, “jó szülő”, “jó feleség”, “megbízható alkalmazott”, “kellemes társalgó”, “szép nő”, “udvarias eladó”, stb. — ilyenkor az “álarcok” szintjén élünk.
Védekezés nélkül, sebezhetőségünkben, hitelességünkben egyre inkább megtaláljuk valódi biztonságunkat és erőnket — ilyenkor a “mez-telenség” szintjét választjuk.
Amikor áramlik a kommunikáció, őszinteség és együttérzés van közöttünk. Az összekapcsolódás megérintettségében, csendjében a “szívek” szintjére jutunk!
Forrás:
Együttműködő Kommunikáció
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése