Karolina Matild angol hercegnő, dán királyné

Történtből készült film:Nikolaj Arcel: En kongelig affære/A Royal Affair

                "Hozzámennék ahhoz, akit szeretek, és feladnám érte a trónomat."

"Hűtlennek lenni egy olyan férjhez, akihez hozzákényszerítették a nőt, nem bűn" - jelentette ki Karolina Matild királyné 1770-ben. És mégis, a büntetés, amelyet hűtlenségéért el

kellett elszenvednie, igencsak súlyos volt.

1766-ban a tizenöt éves angol hercegnőt, a Cellei Zsófia Dorottya dédunokáját és Ill. György király testvérét házasságra kényszerítették a tizenhét éves dán királlyal, VII. Keresztéllyel. Matilda - ahogyan ismerték - sírva fakadt, amikor értesült a házasságról, a Londontól Koppenhágáig vezető, hosszú úton végig csak sírt, és megérkezésekor, amikor megtudta, hogy "valami bűzlik Dániában", még inkább elkeseredett.

A házasságot megelőző tárgyalások során a dán követ nagy lelkesedéssel dicsérte Keresztélyt. "Dánia hercegének szeretetre méltó természete általánosan ismert itt" - mondta. Ám a  valóságban a szeretetre méltó herceg polgárokat vert nyílt utcán, és eltángálta az éjszakai őröket is. A követ folytatta: "Életmódját tekintve rendszerető és józan, jó étvággyal eszik, de bort egyáltalán nem vagy csak keveset fogyaszt” Elfelejtette megemlíteni, hogy a herceg már akkorra erős alkoholistává lett, mikorra elérte a serdülőkort. "Keresztély türelmetlenül várja, hogy nyélbe üttessen e házasság" - jelentette ki továbbá a nagykövet. A valóságban a herceg rettegett az egész frigytől. III. Györgyöt úgy tájékoztatták, hogy „a herceg szorgalma képességeivel egyenlő". Ez utóbbi végül is igaznak bizonyult. Mind a kettő egyenlő volt a nullával.

Abbéli erőfeszítésükben, hogy embert faragjanak a puhány hercegből, Keresztély tanítói egészen tizenegy éves koráig verték és kínozták, amikor is egy jólelkű svájci tanítóhoz, Elie Salomon Francois Reverdilhez került. Akkorra azonban a rombolás már teljes volt. A kis herceg megtanulta, hogyan meneküljön nevelői brutalitása elől egy furcsa álmokból szőtt fantáziavilágba, amelyben a paranoia és a szexuális degeneráció la jelen volt. Reverdil minden türelme és könyörülete sem volt képes visszacsalogatni Keresztélyt a való világba. Amikor a herceg megtudta, hogy édesapja meghalt, és ő lett az új király, afelől érdeklődött, mindez azt jelenti-e, hogy soha többé nem fogják megverni.

Az új uralkodót mérhetetlenül untatták királyi kötelességei.

Semmilyen nemzeti ügyletet nem lehetett megkötni az ő aláírása nélkül, és egy rendeletre írt aláírása azonnali hatállyal törvényerőre emelte azt. Más európai nemzetekkel ellentétben, ahol az alkotmány és a parlament korlátozta a királyi hatalmat, Dániában az 1665-ös Lex Regia kijelentette, hogy az ország az uralkodó személyes tulajdona, aki abszolút és megkérdőjelezhetetlen hatalommal bír, és csak az Istennek tartozik elszámolással. A dán királyi tanács csupán tanácsadó testület volt, amelyet az uralkodó kénye-kedve szerint oszlathatott fel. VII. Keresztély dán király elmebeteg, kéjenc alkoholista volt, akinek több hatalom összpontosult a kezében, mint bármelyik 18. századi európai uralkodónak.

Az új király gyakorta hagyta, hogy a fontos állampapírok olvasatlanul gyűljenek fel halmokba, miközben ő és társai a padlón csúszva-mászva otromba csínyekkel szórakoztatták magukat. Egy alkalommal hölgyekkel teázott, és az arcukba löttyintette a forró teát, csúnyán megégetve őket. Máskor tésztát hajított ki az ablakán egy ott vendégeskedő püspök fejére. Egy másik alkalommal, amikor nagynénje nyugodtan szürcsölgette a kávéját, Keresztély kiugrott az asztal alól, az arca korommal volt feketére festve, és úgy vonyított, mint egy farkas. A halálosan megrémült idős hölgy hanyatt esett a székkel, amely darabokra törött a padlón, gyémánttal díszített cipőbe bújtatott lába pedig az ég felé kalimpált.

Ez volt hát a férfi, akit Anglia legszebb virágának szántak leendő férjül. Ám Nagy-Britannia és Dánia hatalommal kereskedő politikusainak igen keveset számított, hogy a vőlegény alkoholista félkegyelmű volt. A hercegnőt eladták, hogy megerősítsék vele a két ország között fennálló hagyományos kötelékeket, hogy kordában tarthassák Franciaországot" és megerősítsék a protestantizmus bázisát. Arról szóltak a pletykák, hogy valakinek irányítania kell Dániát Keresztélyen. keresztül, és Ill. György azt remélte, testvére lehet ez a személy, a kába királyt egy Angliával, és nem egy Franciaországgal kötendő  szövetség felé vezetve.

De Matildát távol tartották nagyapja, II. György áskálódó udvarától. A Kew-palota elszigeteltségében nevelkedett fiatal lány özvegy édesanyjával és hét fiú- és lánytestvérével élt, megtanulta, hogyan neveljen zöldségeket kicsiny kertjében, megtanult táncolni, hímezni és franciául is. Ettól a politikai tanulmányokban egyáltalán nem részesült, hatalmas leánykától várták, hogy irányítson egy nemzetet.

Amikor Matildot bemutatták a férjének, a lány egy kisfiút látott, akinek a feje alig ért a válláig. A felszínen Keresztély megtanult elbűvölően viselkedni. Karcsú és tökéletesen arányos testfölépítésű fiúként olyan volt, mint egy fehér parókás baba selyemharisnyában. Arca hosszú és keskeny volt, enyhén kidülledő kék szemmel. Hosszú, horgas orra volt, finom  vonalú ajka és finom metszésű álla. Magas homloka ironikus módon a felsőbbrendű intelligencia látszatát kölcsönözte neki. Lenszőke haja olyan halvány volt, hogy fehér hajpúderre nem is volt szüksége. Ez a kis, eleven, időnként erőszakos királybábu időnként az elmésségnek felcsillanó szikráit is megmutatta. Amikor nyugodt volt, jószívűnek, noha gyakorta zavarodottnak tűnt. Kecsesen táncolt, meglehetősen szépen tudott társalogni, és vad hangulatingadozásai közepette verseket szavalt és színdarabokból idézett.

A királyt megbabonázta feleségének bimbózó szépsége, és a túláradó érzelmek rohamában odaszaladt és megölelte. A házasságért felelős miniszterek egy emberként sóhajtottak fel megkönnyebbülten. Ez a házasság nagy siker lesz.

Miután találkozott a férjével, Matildot bemutatták az özvegy Julianna Mária királynénak, Keresztély mostohaanyjának. A merev matrónának, akit vastagon borított a kegyesség máza, egyetlen célja volt csak az életben - hogy a fia, Frigyes herceg, Keresztély ifjabb féltestvére örökölje a trónt. Minthogy Frigyes herceg szemmel láthatóan még súlyosabb mentális visszamaradottságban szenvedett, mint féltestvére, anyja a nevében irányította volna az országot. Julianna állítólag gyermekkorában megpróbálta megmérgezni Keresztélyt, de egy hűséges szolgálólány, amikor látta, hogy a királyné belekever valamit a kisfiú reggelijébe, elhajította az ártalmas kotyvalékot, és figyelmeztette a királyt. Julianna a vád hallatán tiltakozásul sikoltozni kezdett, és ettől kezdve állandóan egy őr ügyelt Keresztély ételeire.

Julianna gyengéd mosolya és megtévesztően nőies, rózsaszín selyemruhái mögött könyörtelenül munkált az ambíció. Rendkívül ügyesen leplezte vágyait, amelyek csak hideg szemében tűntek fel, éles tekintetében, amely sebesen ugrált jobbról balra, új prédára lesve. Amikor Matild megérkezett az udvarba, Julianna kétségtelenül új zsákmányt látott benne. Ez az egészséges, pirospozsgás hercegnő minden kétséget kizáróan lerombolhatja Julianna minden tervét azáltal, ha gyermeket szül Keresztélynek. A jámbor özvegy kijelentette, hogy egészen el van ragadtatva MatildtóI, de a felszín alatt forrt a vére.

Néhány nappal a házasságkötés után Keresztély kijelentette, hogy nem tetszik neki a házasság, és tulajdonkép férjnek egyáltalán nem szokás szeretni a feleségét. Züllött barátaival visszatért Koppenhága bordélyházaiba, kocsmákat forgattak fel, és békés polgárokat támadtak meg az utcán. Új férje teljesen elhanyagolta Matildot, az udvaroncok pedig követték a példáját. Egyetlen barátját sem hozhatta magával Angliából Dániába, és könnyes búcsút kellett vennie azoktól az udvarhölgyektől is, akik Londonból a dán határig kísérték.

A fiatalasszony most napokig egyedül, némán és elhagyatottan üldögélt gyönyörű és szemkápráztatóan fényűző lakosztályában, ahol körülnézve oly nagyon vágyakozott a kis konyhakert után, amelyben vidáman ástak és ültettek testvéreivel.

A franciák, akiket kezdetben megrémített, hogy Keresztély angol hercegnőt vett feleségül, igencsak örvendtek, amikor meghallották, hogy a házasság milyen rossz kezdetett vett. "A hercegnő igen kevés hatással van a király szívére- írta a francia nagykövet vidáman XV. Lajosnak -, és ha bájosabb volna, akkor is csak ugyanez lenne a sorsa. Mert hogyan tehetne egy olyan ember kedvére, aki egészen komolyan azt gondolja, hogy nem ildomos egy férjnek a feleségét szeretni?"

Keresztély miniszterei, akik egyre növekvő elkeseredéssel nézték, amint Matild estéről estére egyedül tér az ágyába, tudatták őfenségével, hogy az örökös hiánya alattvalóinak nem azt bizonyítaná, hogy a szokásnak megfelelően nem szereti  feleségét, hanem hogy impotens. Dús, platinaszőke hajával, sugárzó arcával, kedves vonásaival és "olyan kebellel, amelyre kevés férfi tudott érzelmek nélkül rátekinteni", Matild az  udvar összes férfijában szexuális vágyat ébresztett, egyedül férje maradt hűvös irányában. Amikor barátja, Reverdil könyörgött neki, hogy tegye meg férji kötelességét feleségével  szemben, Keresztély így válaszolt: "Egy királyi vérből származó személy - amikor egy ágyban van vele az ember- bennem inkább tiszteletet ébreszt, mintsem szerelmet."

Egy alkalommal a király mégiscsak megtette kötelességét mert Matild 1767 áprilisára terhes lett. De Keresztély mentális állapota olyan gyorsan romlott, hogy Reverdil kellemes kikapcsolódást javasolt, egy körutazást a dán hercegségekben; a király az ötletet nagy lelkesedéssel fogadta. Az út során Keresztély megismerkedett egy Johann Struensee nevű német orvossal, aki a mentális zavarokat kutatta. Magas volt, nyugodt és visszafogott hangnemben beszélt, amivel azonnal kedvező benyomást tett a királyra. Keresztély ragaszkodott hozzá, hogy magukkal vigyék az út további részére, és minthogy nélkülözhetetlennek találta a társaságát, kisebb tisztséget ígért neki az udvarnál.

A harmincéves Struensee nagy termetű ember volt, aki azonban súlyát igen kecsesen viselte. Szilárdan ült széles vállán kurta nyaka és azon szép formájú feje. Széles arcát finom vonások keretezték, magas homloka és erőteljes arccsontja volt, erős állkapcsa és álla. Horgas orra, amely túl hosszú volt ahhoz, hogy csinosnak lehessen nevezni, sólyomszerű erőt kölcsönzött megjelenésének. Csupán vastag, húsos ajka árulta el érzékiségét. Világosbarna haját nem rizsporozta. Óvatos és diszkrét volt, kecses járású, jól vívott és táncolt, könnyedén suhanva ügyes lábán.

Struensee csaknem egy évtizedig vesztegelt Altona városában, a szegényeket ápolva, asszonyokat csábítva el és a nagy kalandról álmodozva. "Bárcsak hölgypatrónusaim meg tudnák valósítani, hogy Koppenhágába juttassanak engem, átütő sikereket érhetnék el!" - jelentette ki egyszer.

Miután beköltözött a koppenhágai Christiansborg-palotába, Struensee orvosságokat kevert, hogy meggyógyíthassa Keresztély másnaposságait, ami tökéletesen biztos módja volt odaadása megnyerésének. Gyengéd hangon folytatott beszélgetései nyugtató hatással voltak a király zaklatott idegeire. Szerény és szelíd modorával Struensee győzedelmeskedett azok felett, akik nem láttak benne fenyegetést a fennálló hatalmi struktúrára nézve. Mindazonáltal azok, akik mélyebbre akartak nézni, azt láthatták, hogy ez a csöndes viselkedés vad erőt tartott kordában, amely kitörésre készült.

Amikor a király siránkozó depresszióba süllyedt, képtelennek érezte magát arra, hogy akár csak az ágyból is felkeljen. Még az sem tudta jobb kedvre deríteni, hogy Matild egészséges fiúnak, Frederick hercegnek adott életet. Keresztély hivatalos orvosai tehetetlenek voltak, és a miniszterei attól féltek, hogy ha a nép rájön királyának mentális állapotára, az forradalomban, sőt esetleg polgárháborúban is kicsúcsosodhat. Utolsó reménysugárként egy udvaronc azt javasolta, hogy dr. Struensee, aki szerényen meghúzódott a palota hátterében, próbálja ki gyógymódjait. Es a német férfi közreműködésével - friss levegő és testgyakorlás, kevesebb alkohol, egészséges diéta kombinálva saját megnyugtató jelenlétével- csodákat művelt. Ám azt is tudta, hogy a javulás csak " átmeneti, és hogy Keresztély hangulata vadul fog váltakozni a jókedv és a sötét lehangoltság között, egészen addig, ameddig visszavonhatatlanul el nem nyeli a téboly.

1769 októberében Matild megbetegedett egy ijesztő kórban, amely talán nemi betegség volt, és amivel a férje fertőzte meg, aki egy utcalánytóI kapta el. A királyné mélységes depresszióba süllyedt, és a halált várta. Betegségének rendkívül kényes természete miatt a királyné visszautasította, hogy fizikailag is megvizsgálják. Agyhoz volt kötve, és naphosszat  csak nyögött kínzó fájdalmai közepette. Hetek teltek el, ameddig már Keresztély is aggódni kezdett, és azt javasolta, hogy Matildnak dr. Struenseevel kellene beszélnie, azzal, aki az ő  betegségének gyógyításában is felbecsülhetetlen értékű segítségnek bizonyult.

Az első konzultáció két órán át tartott, amely során a doktor megnyerte Matild megbecsülését és csodálatát. Struensee magabiztos és érzékeny alkat volt, és komolyan odafigyelt a betegre, kicsalogatva őt apátiájából. A királyné utasította, hogy látogassa meg a következő nap is, majd az azt követőn is. Néha háromszor-négyszer is hívatta egy nap, és minden vizit  legalább egy-két óra hosszat tartott. A doktor egész idő alatt tiszteletteljesen ült az ágya mellett, és nyugodt hangon beszélt hozzá. A királyné váratlanul talált egy barátot az őrültség és kegyetlenség nyomasztó légkörében. Sőt mi több, szerelmes lett.

Struensee tudta, hogy a depresszió gyilkosabb ellenség, mint a királyné fizikai problémája. "Fenségednek nem kell sokkal másabb gyógyszer a friss levegőnél, testmozgásnál és a kikapcsolódásnál" - tanácsolta. Azt javasolta, hogy menjen lovagolni, amelyet a dán hölgyek egyébként igen ritkán tettek meg. A királyné sosem ült lovon azelőtt, de hamar rendkívül ügyes és félelmet nem ismerő lovas vált beló1e.

Felvette a sétálás megdöbbentő szokását is. A dán hölgyek nem sétáltak; hordszékben vagy hintón vitték őket mindenhova. Matild hirtelen feltűnt Koppenhága utcáin sétálva, amint sorra látogatja jótékonysági intézményeit. Az eredmény drámai változást hozott a megjelenésében. Korábban sok kilót felszedett amiatt, hogy csak heverészett a palota kanapéin és kényelmes ágyain. Most mindezt a súlyfölösleget leadta, és bőre szinte sugárzott.

Amint Matild visszanyerte egészségét, és Struenseevel fennálló barátsága biztosnak tűnt, a doktor megérkezett terve következő állomásához - a királyné és a királykibékítéséhez, és hogy rávegye az asszonyt, politikailag aktivizálja magát. Szomorúan közölte vele, hogy Keresztélynek csupán napjai vannak hátra viszonylagos józan eszének teljes elvesztéséig, és hamarosan az őrület olyan mélységeibe fog zuhanni, ahonnan nincsen visszaút. A hatalmat valaki meg fogja majd ragadni, és igen valószínű, hogy ez Matild egyik ellensége lesz, például az özvegy Julianna királyné, cselszövő minisztereinek titkos társaságával egyetemben. Mielőtt Keresztély végleg megőrül, Matildnak kell kezébe ragadnia a hatalom gyeplőjét Dánia népének érdekében.

1770 májusára a királyné már minden nap hosszú órákat töltött a doktorral, és gyakorta elbocsátotta udvarhölgyeit, amikor ő megérkezett. Abban a hónapban egy nap Struenseeazt mondta Reverdilnek, hogy Matildnak olvasott fel a budoárjában, majd a könyvet félretéve szeretkezett vele . A királyné nem állt ellen. Elképzelhetjük, mennyire más volt egy erős, intelligens férfi karjában lenni, miután oly sokáig ki volt  szolgáltatva egy vihorászó, szifilisz sújtotta elmebeteg görcsös öleléseinek.      

V égre megérkezett a szerelem, a szex, a boldogság. Az  asszonykorba érvén Matild nem volt többé sírdogáló kislány, akinek szerencsétlen sorsát férjéhez való kötődése okozza.

A férfi, akit remélte, egyszer szeretni fog, akivel uralkodni szeretett volna, beteg gyermek maradt, akit ápolni, nyugtatgatni kell. A Struensee iránt érzett szerelemtől áthevült Matild még idegbeteg férjével is nagylelkű tudott lenni.

Amint a felesége megcsalta őt, Keresztély váratlanul rajongani kezdett érte, sőt, Struenseeért talán még inkább. Talán az őrült elméjének egyik ágában Keresztély azt akarta; hogy Matild megtalálja a boldogságot, amelyet ő nem tudott megadni neki. Még azt is elmondta a döbbent Reverdilnek, hogy örül feleségének Struenseevel folytatott szerelmi viszonya miatt, hiszen a férfi tökéletesen kielégíti az asszony minden vágyát.

Eleanor Herman: Királyok szeretői (részlet a szerző korabeli dokumentumok alapján megfogalmazott történetéből) 

Kapcsolódó cikk:

A botranyos brit uralkodocsalad