„A férfi a jang,
az aktív princípium, a nő a jin, a csendes és befogadó fél. Ez a fajta sajátos
mentalitás a csúcspontját a lábzsugorítás gyakorlatában érte el. Ez a kegyetlen
és fájdalmas folyamat, melynek során megrövidítették és eltorzították a még
növekedésben lévő fiatal lányok lábfejét, hosszú múltra tekint vissza, kezdetei
az 960-1126-ra tehetőek. (megjegyzés: Mao Ce Tung
kegyetlen felesége is ettől a lábtorzítástól szenvedett).
A
Hamupipőke-történet groteszk paródiája ez, melyben a házasságközvetítők nem egy
fiatal leány arcképét viszik magukkal megmutatni, hanem a cipőjét, amelybe
elkötözött lába belefér.
A fia
számára feleséget kereső anya általában
kizárólag a benne rejlő deformált végtagot jótékonyan elrejtő parányi, hímzett
papucs alapján dönti el, hogy milyen menyet kíván. Minél kisebb a lábbeli,
annál kívánatosabb a viselője.”