A házasság újjászerkesztéséről

...a következőből kell kiindulnunk a házasság újjászerkesztéséhez…:

"Nem korlátozlak. Semmiféle feltétel nem kell ahhoz, hogy rendjén való legyen együtt
maradnunk. Nincs semmiféle olyan vágyam, aminek eredményeként bármilyen módon kevesebbnek kellene lenned önmagad kifejezésében.

Ez a házasság, a házasságnak ez az új formája azt a célt szolgálja, hogy
lankadatlanul hajtsa a tapasztalásod motorját - annak megtapasztalásáét,
aki valójában vagy, és akivé lenni akarsz."

Aztán ne feledkezzünk meg még egy fontos tényezőről, ami az Új
Házasságot jellemzi: "Elismerem, hogy te, te magad is változni fogsz.
Változni fognak az elképzeléseid, változni fog az ízlésed, változni fognak a
vágyaid. Jó, ha változik a tudásod arról, aki vagy, mert ha nem változna,
akkor merev személyiséggé válsz az évek során, annál pedig semmi nem
kevésbé tetszetős számomra. Ezennel felismerem és elismerem, hogy
benned is változásokat fog létrehozni a fejlődés folyamata."
A házasságnak ez az új formája nem csak megenged ilyen változásokat,
hanem egyenesen serkenti azokat.
NEALE DONALD WALSCH: A kapcsolatokról
Ezo tér Magazin témába vágó meditációját meghallgathatod itt!
Mosoly 100

Noé bölcsessége

Amit tudnod kell az életben, arra megtanít Noé Bárkája.

1. Ne késd le a hajót.
2. Emlékezz, mind ugyanabban a hajóban vagyunk!
3. Tervezz előre. Akkor sem esett az eső, amikor Noé megépítette a Bárkáját.
4. Tartsd jó kondiban magadat. Mikor 60 éves leszel, lehet valaki felkér egy
nagy dologra.
5. Ne törődj a kritikákkal. Csak csináld meg a munkát, amit meg kell
csinálni.
6. A jövődet építsd magasra.
7. A biztonságod érdekében mindig párban utazz.
8. A sebesség nem mindig számít. A csiga és a párduc is ugyanabban a hajóban
van.
9. Ha stresszes vagy, lebegj kicsit.
10. Emlékezz: a Bárkát amatőrök, a Titanicot pedig profik építették.
11. Nem számít a vihar, ha Istennel vagy, a végén mindig vár a szivárvány.
Beküldő:SZM

Kapcsolatunk önmagunkkal: Szabad-e önmagunkat szeretnünk?

Szabad-e önmagunkat szeretnünk? (Félelem az önzéstől)
Gyerekkorunk óta arra nevelnek minket, hogy az „önszeretet”=önzés.
Az önzés pedig rossz dolog.

Miből származik az önzés?
Ha nem szerethetem magamat –pedig ösztönösen tudom, hogy az a helyes- revánsot kell vennem a világon, hiszen (úgy hiszem) a világ „nevelte ki” belőlem az önszeretetre való képességemet!

Ha elmúltam 18 (pláne 21éves) valójában fittyet hányok a világ elvárásaira, az esetek többségében inkább csak úgy teszek ahogy „illendő”. Belül pedig ellenállok!
Már magamat sem tudom szeretni –hogy is tehetném, ha ilyen játszmákat játszom?!

Így távolodhatom el magamtól és végül már nem tudom ki vagyok, mit akarok és merre tartok!
Aztán mondhatom:
-          Kivagyok! Segítsetek!

Itt az idő, hogy tanítókat keressek…És vagy ráérzek, hogy ki az igaz tanító, vagy tovább tévelygek…

Valójában mindenki érzi, hogy mi a legjobb a számára, mindenki Önmaga legjobb tanítója!
*
Most úgy döntök, hogy
Önmagamra hallgatok,
így megérzem, mely tanítás igaz!
Jó tanítója vagyok önmagamnak!
Megkeresem az Önszeretet útját!
(Visszatalálok Önszeretetem útjára!)