Lehetne-e boldog Otelló ma?

 

Otello - Marc Heller
Desdemona - Rost Andrea
Jago - Kálmándy Mihály

Az Otellót mindig utáltam, mert hogy lehet egy pasi ennyire hülye, és egy nő ennyire tehetetlen?

De eddig csak „puha” Otellókat hallottam, vagy ha nem, egyszerűen nem voltam képes felfogni a lényeget.

Tegnap megértettem, miről is szólt az egész- köszönhetően a remek énekeseknek, Margitszigeti előadásnak:

Jágó – a bűntudat koncepción nevelkedett, szexualitást, örömöt sőt a saját sejtjét, amiből lett, is becsmérlő, megbélyegző, eredendő bűnből kiinduló beteg lélek. Viszont az, hogy ő milyen, az az ő dolga…!!!

A megdöbbentő az, hogy Otelló csak látszólag pasi, valójában egy önbizalomhiánnyal, kisebbrendűséggel, fájdalmakkal, tehetetlenséggel küzdő  fájdalomfüggő ösztönlény, akit negatív indulatai vezérelnek és sodornak a megsemmisítés, megsemmisülés felé!

Ideje meglátnunk az érme másik oldalát is: a benne lévő sérült belső gyermek  Apaként tekint Jágóra és még több fájdalomra vágyik, talán hogy megbüntesse magát a sok harcban legyilkolt lélekért?

A negatív teremtés iskolapéldája, amikor az első felvonásban azt énekli, hogy bárcsak most azonnal meghalna, mert annyira boldog Desdemónával... Aztán a negyedik felvonásban beteljesíti a kishitűség és fájdalom által vezérelt teremtését.

Desdemóna tipikus nő, nem tudja befogni a száját. Amikor Cassió érdekében jár közben, tudattalanul mindannyiszor kést döf Otellóba ám ezt észre sem veszi, helyette még jól meg is forgatja benne a fegyvert! Itt is érvényes: a nők szúrók, a férfiak ütők. Addig szurkálja hát Otellót, míg az nem bírja tovább…

És akkor még fel sem tettük a kérdést, hogy hol van a szeretet, amikor birtokló és "tulajdon”-ként ábrázolják a férfit és a nőt?

Persze ez az évszázadok óta játszott darab folyamatosan azt sugallja, hogy a nők tehetetlen áldozatok, a férfiak pedig erőszaktevők. Végső soron mindannyian áldozatok és védtelenül sodródnak, hánykolódnak az élet tengerének - tehetetlen dühük által felkorbácsolt - hullámain.

Pedig a megoldás nem is annyira bonyolult: felvállalni a felelősséget, tisztázni saját érzéseiket, nem csak nézni, de látni is önmagukat majd másokat… és mindezt tisztelettel lekommunikálni.

Ideje, hogy kilépjünk a régi csoporttudatosságokból, mintákból és végre kezünkbe vegyük az irányítást saját életünk felett.

Mindezt hibáztatás és megszégyenítés nélkül! Így megvalósíthatjuk a folyamatos „boldog (happy)” életérzést a saját kapcsolatainkban mivel ilyen hozzáállással messze a „vég(end)”... addig még számtalan közös örömöt élhetünk meg !  

 BG
További gondolatokat találsz itt!

Mamma

SOPHIA LOREN és MARCELLO MASTROIANNI filmrészletek

Mamma....

Olaszországban  így hívják az anyákat

Az anyákat, akiket  gyakran egyidejűleg imádnak  és gyűlölnek.

Egyik  Kanadában élő olasz származású  munkatársam  a divatszakmában kamatoztatta  semmivel össze ne téveszthető olasz stílusérzékét.

-  50 éves elmúltam, amikor megnősültem,- mondta Daniel, pedig  - megkockáztatom -  Marcello Mastroiannival is könnyedén felvehette volna a versenyt csinosság és jóképűség tekintetében.

- Minden évben  karácsonykor együtt volt a család, és én minden évben elvittem magammal az aktuális barátnőmet. Mamma megnézte magának, aztán elmondta nekem a véleményét...

Legkésőbb következő év decemberéig maradhattam együtt az aktuális barátnőmmel, mert  karácsonyra  új lányt kellett találnom, hogy anyámnak ne okozzak csalódást. Így ment ez évről évre - elmúltam ötven, december volt , épp szakítottam a hölggyel, akivel közel egy éve jól megvoltunk és közeledett a karácsony... Kezdtem  kifutni az időből... és nem találtam új jelöltet. Salvatore barátom bíztatott, hogy hívja fel azt a stewrdesst, akit  néhány éve ajánlott nekem.

- Még mindig szabad? Milyen lehet, ha még mindig nem kelt el? - gondoltam, és mivel rohamosan közeledett az ünnep - felhívtam. Találkoztunk is, de tél lévén és mivel a hely, ahova beültünk nem bizonyult túl melegnek, Gina nem vette le a kabátját, így nem tudtam meggyőződni a vonalairól... újra találkoznunk kellett, és amikor végre lekerült róla a kabát, kívánatos lány bontakozott ki előttem Ő lett a feleségem. Mivel későn találkoztunk, nem született gyermekünk, pedig az olasz családokban a gyermekáldás fontos dolog.

Néhány hónappal később meghalt a Mamma. Daniel épp külföldön dolgozott...nem ment el a temetésére.

Kényelmes dolog az anyákat hibáztatni a kudarcainkért, de vajon valóban rászolgálnak erre?

Bármilyen probléma esetén nincs olyan, hogy az egyiknek teljes mértékben igaza van, a másiknak pedig egyáltalán nincs: csak hibás van és hibásabb.

Az egyik közeli baráti házaspár esetében a menyasszony édesanyja és a vőlegény legközelibb barátja minden követ megmozgattak, hogy a frigy ne jöjjön lére. Ám ki-ki lerendezte a saját "ellenzékét" úgy, hogy a jegyese mit sem sejtett az "ellenző véleményekről". Mivel biztosak voltak választásuk helyességében "legyőzték" az akadályokat és   immár több mint 20 éve boldogan élvezik egymás közelségét házasságuk keretein belül. És hogy voltak-e megoldandó problémáik?

- Természetesen igen, voltak, vannak és lesznek is! Együtt könnyebben megbirkózunk velük!,- felelik szinte egyszerre.

Mennyire befolyásol bennünket mások véleménye   döntéseink meghozatalában? Mennyire használunk kifogásokat saját bizonytalanságunk leplezésére? Mikor jön  kapóra a "Mamma" vagy valaki más ?
BG
További gondolatokat találsz itt!   
Kapcsolódó gondolatok  a családról itt! 

Vélemény

"A csend megadja a válaszokat." Rumi

Saját gyengéd (tapintatos tisztelettel teli) válaszaim felelősségteljes felvállalása minőségi változást hoz a saját és környezetem életében.
Tehát hozhatok egy új döntést:
Gyengéden nyilvánítom ki a véleményemet!
BG  
A szerző további gondolatait megtalálod itt!

Viszonyainkról

Minden másokkal fönnálló viszonyunk egy saját magunkkal folytatott viszony, mivel a mások válaszreakciója önvizsgálatot vált ki belőlünk, és az önvizsgálat megváltozott énképet illetve önértékelést eredményezhet. Tulajdonképpen nyugodtan mondhatjuk, hogy a saját kapcsolaton kívül nem létezik más viszony. 
Daniel Whiteside

Felelősségről

"Rossz döntések meghozatala az élet része, mások hibáztatása ezekért a döntésekért éretlenség"

Forrás:Internet

Felhagyni a küzfelemmel 8.Én irányítok? (Stuart Wilde)

Vajon milyen mértékben van kezedben az irányítás? 
Futkosol, mint a pók a falon? 
Átengedted az irányítást másnak? 
Ha igen: miért? 
Talán azért, mert elfogyott az erőd, vagy kényelmesebbnek érezted, ha más vezeti a buszt? 
Miért?

Ha a te kezedben van az irányítás, tiéd a felelősség is, viszont módodban áll változtatásokat vezetni be a saját igényeid szerint, és nem vagy kiszolgáltatva mások szeszélyeinek.

Ne feledd: semmi rossz nincs abban, ha elveszed az élettől mindazt, amire szükséged van.