![]() |
Greta Garbo |
Az a baj, hogy a nők vagy csúnyák, vagy szépek és buták,
Vagy, ha szépek és okosak is egyben, nem állnak szóba velem.
Ki érti ezt? Ki érti ezt? Én nem.
Önbizalomhiány_női oldalával kapcsolatban cikket találhatsz itt!
![]() |
Greta Garbo |
Az a baj, hogy a nők vagy csúnyák, vagy szépek és buták,
Vagy, ha szépek és okosak is egyben, nem állnak szóba velem.
Ki érti ezt? Ki érti ezt? Én nem.
"Jaj, ez Dulcie tisztára RRR. Reménytelenül Rákattant a Rohadékokra."Az önbizalomhiány férfi oldalával kapcsolatos gondolatokat itt találsz!
...Ez alighanem összefüggött az adrenalintolulással, amely kéz a kézben jár t a krónikus önbizalomhiánnyal vagy más ilyen baromsággal.
...Amelyik férfi rendes hozzánk, az nem érdemel meg bennünket, biztosan nyamvadék. Ha viszont hazudik, megcsal, úgy bánik velünk, mint a kapcaronggyal, akkor persze mi nem érdemeljük meg ezt a fantasztikus embert, és mindjárt kétségbeesetten kapaszkodunk belé bármi áron.
- Kínálj neki menedéket!Gillian Bagwell
Semmi esetre se féltékenykedj, vagy házsártoskodj!
Légy vele megértő és türelmes!
...
- Megfogadom a tanácsodat... Engedelmes és kedves leszek...
Harville HendrixHa a gyermeknek sikerül átélnie azt, hogy nem azonos azédesanyjával, mégis kötődik hozzá, annak óriási hatása vanminden későbbi kapcsolatára. Ha szerencsés, képes lesz arra,hogy világos különbséget tegyen önmaga és a többi emberközött, mégis kötődjön hozzájuk. Tetszés szerint nyithatóvagy zárható, rugalmas határai lesznek. Az a gyermek viszont,aki már élete hajnalán fájdalmas élményeket szerez, vagy elszakítottnakfogja magát érezni a körülötte lévőktől, vagy pedigmegpróbál velük összeolvadni, nem tudván, hol végződikő, és hol kezdődnek a többiek. A szilárd határoknak ez a hiányaa házasságában is visszatér ő problémát fog jelenteni.
Amennyire magamhoz szeretnélek láncolni téged, annyira vagyok hozzád láncolva!Ezért vagy rám ekkora hatással időtől és tértől függetlenül.Veszélyes játszma ez, a boldogságunkkal fizetünk érte.Szeretni csak szabadon lehet!Amíg mindenkiben téged kereslek, nem lehetek boldog, hiszen mindenki más csak silány utánzatod lehet. Amíg téged kereslek a másikban, képtelen vagyok meglátni Őt és azt is képtelen vagyok fogadni, amit Ő tudna nyújtani nekem.És miért nem lehetünk boldogok együtt mi ketten? Mert a láncaink nem engedik, hogy szabadon szerethessünk.A láncok a birtoklásról szólnak, nehezek és lehúznak...A saját boldogtalanságunkhoz láncoljuk így magunkat.Bárcsak le tudnánk tenni a láncainkat, gyengéd kötelékre cserélve őket, akkor lenne mibe kapaszkodnunk, és tudatában lennék választásunk szabadságának is: a kötelek elvághatóak, ha úgy kívánjuk...
Ki tudja miért, azzal a várakozással lépünk valakivel házasságra, hogy a párunk majd varázsütésre visszaállítja a teljesség érzését. Mintha az ő kezében lenne egy valaha volt királysághoz vezető kapu kulcsa, és nekünk nincs más dolgunk, mint rávenni őt, hogy kinyissa azt a kaput. Végső boldogtalanságunk egyik fő oka éppen az, hogy ez neki sem sikerül.