Amennyire magamhoz szeretnélek láncolni téged, annyira vagyok hozzád láncolva!Ezért vagy rám ekkora hatással időtől és tértől függetlenül.Veszélyes játszma ez, a boldogságunkkal fizetünk érte.Szeretni csak szabadon lehet!Amíg mindenkiben téged kereslek, nem lehetek boldog, hiszen mindenki más csak silány utánzatod lehet. Amíg téged kereslek a másikban, képtelen vagyok meglátni Őt és azt is képtelen vagyok fogadni, amit Ő tudna nyújtani nekem.És miért nem lehetünk boldogok együtt mi ketten? Mert a láncaink nem engedik, hogy szabadon szerethessünk.A láncok a birtoklásról szólnak, nehezek és lehúznak...A saját boldogtalanságunkhoz láncoljuk így magunkat.Bárcsak le tudnánk tenni a láncainkat, gyengéd kötelékre cserélve őket, akkor lenne mibe kapaszkodnunk, és tudatában lennék választásunk szabadságának is: a kötelek elvághatóak, ha úgy kívánjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése