Kielégületlenség és szenvedély, avagy hogyan teremthetünk „mini” mennyországot?

 

Fotó:Elizabeth Taylor és Richard Burton-1964-gettyimages

Amikor azt hisszük, hogy sokkal nagyobb szenvedélyre vágyunk, az járna nekünk, érdemes feltenni a következő kérdéseket:

Hogyan tudnánk „élettel telibbé” tenni az életünket?

Vajon az igazsággal összhangban érvelünk, amikor mást teszünk felelőssé az életünkben felmerülő „hiányokért”?

Vajon jól tesszük, ha magunkat kezdjük el hibáztatni?

Amikor rájövünk, hogy a „hibáztatás” is energiaigényes, talán érdemesebb az energiánkat olyanra fordítani, amit valóban szeretnénk ?!

Hogyan?

A saját felelősségünket felvállalva a célunkért tenni! Az energiánkat erre fordítani!

„Olyan nincs, hogy valaki teljesen ártatlan. Csak hibás van és hibásabb!.”

Mikolai Bálint

A szenvedély hiányát érezve valami miatt nem tudom megélni az életemet úgy, ahogy szeretném.

Arra gondolhatok, hogy hátha egy másik emberrel sikerülne?!

Lehet, hogy igen, és az is lehet, hogy nem…

Viszont ha meg tudom oldani a problémámat azzal, akivel vagyok, egyszer csak rájövök, mindegy kivel vagyok, ha JÓL vagyok, minden működik és a másik is egyre jobb!

Egy-egy ilyen megoldás közelebb visz a mennyországhoz, az általam teremthető mennyországhoz!

Amikor nem látjuk  vagy csak homályosan látjuk a másikat, nem valószínű, hogy jól tudjuk értékelni a kapcsolatunkat.

 Ilyenkor feltehetjük a kérdést magunknak:

 Most a szeretet vagy a fájdalom besszél belőlem?

A szeretet eloszlatja a  látás akadályozó homályosságot, a fájdalom azonban megerősíti azt.

El tudom engedni az ügyhöz kapcsolódó fájdalmat vagy ragaszkodom hozzá?

Ilyenkor segíthet, ha  „felülemelkedem a problémán” és „drón” látószögből tekintek le rá.

Eben az esetben könnyebben fel tudom mérni a probléma súlyát.

Ha reálisan látom azt, ami van és nem hibáztatok senkit, akkor lehetséges a továbblépés!

Fájdalom nélkül is remekül lehet fejlődni!

Lehetne ez az új program, amit használok!

Frissíthetem a „bió számítógépemet” (agyamat) a fentiek szerint!

Ha én változom, a világ is változik körülöttem!

Amikor el tudom engedni a fájdalmamat, elkezd tisztulni a kép és egyre tisztábban láthatom a másikat a vele való kapcsolatomat  és abban a saját szerepemet.

Ha úgy gondolom magamról hogy magasabb rezgésszinten állok,  akkor csakis én tehetem meg a kezdő lépést hogy ahhoz az eredményhez jussak el amit szeretnék.

Hogyan várhatnám el az általam gyengébbnek tartott (alacsonyabb rezgésszintre pozicionált) féltől azt, hogy elérjen valamit amire én magam sem veszem a fáradtságot?!

(Gyakran előfordul, hogy ha reálisan látom a helyzetet, egyszer csak rájövök, ha hagyom, kiderülhet, hogy a másik rengeteg értékkel bír, ami eddig is ott volt, csak nem tudott kibontakoztatni. Jussanak eszünkbe azok a példák, mikor kiderült, hogy az egyik fél által nem értékelt másik egy új kapcsolatban boldog, kiteljesedett  életet él, míg az, aki „többre” tartotta magát magányosan sóvárog utána.)

Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva

A szerelemnek múlnia kell ?

Attól függ, hogy a szenvedélyre gondolunk vagy a szeretetre?

 Amikor ételt készítünk,  akkor először a legmagasabbra tesszük a lángot azért, hogy az összetevők kellőképpen összemelegedjenek.

Amikor azonban eléri a forráspontot, akkor nem hagyhatjuk ugyanolyan erősen a lángot, mert kifut, odaég, mindent összepiszkít maga körül ?!  Tehát lejjebb veszem a lángot és egy másik szakaszba lépve, lágyítom az összetevők keménységét. Végül ízesítem. Így lesz jó, finom, ízletes az étel és élet is!

 A kapcsolatok korai szakasza a „szenvedélyes szakasz” a szerelem, azaz amikor a tűz a forráspont felé visz bennünket.

 Az alacsonyabb hőfok által folyamatosan gondoskodom arról, hogy meglegyen a forrás: van amikor kicsit jobban forr akkor, lejjebb állítom vagy amikor kevésbé forr esetleg abbahagyja a forrást több tüzet biztosítok!

 A szerelem/szeretet/szenvedélyes kapcsolat is így működik: mindig figyelni kell és megfelelően állítani a „tüzet”.

Családállításokon lehet megtapasztalni, hogy vannak soha el nem múló szerelmek: nem folyamatosan lángoló kapcsolatok ezek, hanem folyamatosan „forrásban” lévő szerelmek!

  A szerelem  akkor is megvan, ha nincs mindent felemésztő, életveszélyes láng. Ha valaki a nagy lángoló szenvedélyre vágyik, tudnia kell, hogy annak a következménye a „kifutás”, rombolás, melyben a felek felemésztik magukat, „eléghetnek”.  Lásd Richard Burton és Elizabeth Taylor vagy Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva kapcsolatát.

Miért veszélyes a hosszan tartó szenvedély?

A szenvedély megélése esetén nem vagyunk a magunk urai.
A szenvedély az úr.
Amikor nem vagyok a magam ura, akkor nem tudok élni a szabad akaratommal.
Valóban le akarok mondani a szabad akaratomról?
Meddig?

Vajon az állandó szenvedélyben égés a legjobb megoldás ?! 

Mindenki maga választhat!

BG További gondolatokat találsz itt!  

Amikor vele vagy, minden értelmet nyer

Jane Birkin and Serge Gainsbourg

A szíved kalapál, mellette az vagy, aki lenni szeretnél, nem pedig az, aki tényleg vagy. És a gondolat, hogy nélküle éld le az életed, nemcsak kibírhatatlan, hanem elképzelhetetlen.

Szerelem kölcsönbe c. film

A harmónikus párkapcsoalt egyik előfeltétele

 

A szerelem és szeretet átmenete lehetséges és szükséges

Amikor egy finom levest szeretnél főzni, a hozzávalókat lefeded, majd magasra tekered a gázt, de csak addig, amíg közeleg a forráspont. Ha nem találod el a kellő pillanatot és teszed takarékra az energiaforrást, a leves könnyen kifut, sok kellemetlenséget okozva.

A szerelmesek kapcsolatuk elején csak egymást látják, csak egymással szeretnének lenni (fedő alatt forr a szerelmük), ahogy közeleg azonban a forráspont érdemes és szükséges (levenni a fedőt) nyitni a külvilág felé és takarékra állítani a lángot. Ha ez megtörténik, a kapcsolat más mederben mégis élvezetesen haladhat tovább.

BG
További gondolatokat találsz itt! 

Tisztelet vagy függőség?

Miért van annyi nem csak jó értelemben vett feszültség férfiak és nők között? Eckhart Tolle úgy véli, hogy amikor kislányként vagy kisfiúként megszületünk, azonnal részeseivé válunk a "női" illetve "férfi" csoportnak vállalva az adott csoport évezredek alatt felhalmozott jó és kevésbé jó hagyományait, "fájdalomtestét". A jó hír az, hogy tehetünk a változásért és már nem szükséges a ránk "hagyományozott" terhek alatt roskadozva élnünk. Erre ad jó példát  Alan Brennert: Honolulu című könyve is:

 

"Meglepődve és elégedetten láttam, hogy alig néhány perc múlva a férjem is hazajött. Felkészítettem magam arra a lehetőségre, hogy talán ismét későig kimarad kártyázni és inni, de itt volt, józanul és időben.

A nappaliba mentem, hogy üdvözöljem, és teljesen felkészületlenül ért, amikor az ökle, mint egy pöröly, az arcomba csapott. Úgy éreztem, mintha felrobbanna az arcom, és csillagokat láttam, ahogy hátrarándult a fejem, és a padlóra estem.

Ott feküdtem, csorgott a vér az orromból, és teljesen értetlenül néztem fel a férjemre, aki fölém tornyosult, és reszketett a dühtől.

- Szégyent hozol rám! - üvöltötte, és én újra apám hangját hallottam. - A feleségem úgy dolgozik a mezőn, mint egy férfi. Hát nem vagyok eléggé férfi ahhoz, hogy gondoskodjak rólad? Mindenki kinevetett a hátam mögött, nem hallottad?

Te jóságos ég, gondoltam. Az orromhoz tettem a kezem, és próbáltam elállítani a vérzést, de még a legkisebb nyomás is elviselhetetlenül fájt.

- Én ... én sajnálom, tiszteletre méltó férjem - hebegtem, keresve a szavakat, amelyek tompíthatnák a dühét. - Csak segíteni próbáltam.

Tett felém egy lépést, és egy pillanatig azt hittem, hogy fel akar segíteni. Ehelyett belerúgott az oldalamba. Bakancsa orra dárdaként fúródott a bordáimba. Felsikoltottam a fájdalomtól.

- Hol a pénz? - kérdezte.

Levegőt is alig kaptam. Lenyúlt, megragadta az ingemet, és keményen megrázott.

- Hol van?

Egy fájdalomból szőtt vörös ködfüggönyön keresztül belenyúltam

a zsebembe, és kivettem belőle a kevés megmaradt pénzérmét. - A többi hol van? - követelte.

- Ennivalót vettem.

Felkészültem egy újabb pörölycsapásra, de csak hátralépett egyet, és zsebre tette a pénzt.

- Többé nem dolgozhatsz a földeken - parancsolta. ,

- Nem ... fogok - mondtam el-elcsukló hangon. - Ígérem.

- Későn jövök haza. Megkíméllek attól a fáradságtól, hogy vacsorát főzz.

Hátat fordított, és kimasírozott a házból. Összerezzentem, amikor becsapódott mögötte az ajtó.

Legalább tíz percig csak feküdtem, és képtelen voltam megmozdulni."

(A megszerzett pénzt a férfi elkártyázta…)

Alan Brennert: Honolulu

Tánc (Salsa)

A salsa...a szabadság, a szenvedély, a bizalom, az öröm tánca.
...a táncban a férfi dolga, hogy vezessen. Ha jól csinálja, a nő meg fog bízni benne , és hagyja, nagyvonalúan hagyja, hogy vezessék. Mert a nő is csak így tud kibontakozni
(Fejős Éva: Cuba Libre)

Kapcsolódó cikkek:

Férfi-nő szótár (Müller Péter)

Zahir (Szentseg, vagy őrulet?)

-->

A Zahir arabul azt jelenti: látható, jelenlevő, valami, amit nem lehet nem észrevenni. 

Valami vagy valaki, amivel vagy akivel ha egyszer kapcsolatba kerülünk, lassacskán elárasztja az elménket, míg végül mar semmi másra nem tudunk

gondolni. 

Ez lehet szentség, vagy őrület.

Faubourg Saint-Peres A fantasztikum enciklopédiája 1953

Minden nőben van szenvedély

- Minden nőben van egy kis Louise (szertelen, szenvedélyes nő)… csak azért mert a tiednek Vilma a beceneve, még nem jelenti azt, hogy igazából nem egy Louise.

- Engedd szabadjára! Tényleg. Én nem is tudom, mit kezdenék Louise nélkül. Amikor már épp úgy érzem, hogy sikítófrászt kapok, eljön a szerda, és ő itt vár, és én kiengedhetem a fáradt gőzt…

Jennifer Crusie további írásaiból:

• Odafigyelni a másikra

• Fánkok és muffinok