Elengedés könnyedén

Fotó forrása: tudatosvallalkozok.hu

Amikor kellemetlen érzéseket tapasztalunk hajlamosak vagyunk elutasítani őket, pedig így is gondolkodhatunk:

-          Milyen jó, ha feljön bármilyen rossz érzés, mert így el lehet engedni, véglegesen kitisztítani őket energetikai rendszerünkből!

Az energetikai lenyomatokat is érdemes végleg törölni, hogy ne maradjon semmi, ami visszahívná azt, ami túlhaladott.

  Sarkadi Kriszta „Szerelmeskönvének”  20. "Elengedésben" című fejezete számomra nagyon kedves és egyszerű módozatokat javasol az elengedéshez. A könyv olvasói maguk is további kiemelkedően jó és gyengéd megoldásokat javasolnak: 

Tímea TH:

„Szombat reggel vettem egy forró fürdőt. Himalája sót tettem bele, gőzölgött a víz. Ezt mondtam : gőzzel távozik minden , ami negatív, a betegség, a fajdalom, a felelem, minden és mindenki ami/ aki mar nem szolgál. A sós vízből beintegrálom a jót, a pozitívat, energiát, a gyógyulást és mindent, amire most szükségem van, ami értékes a számomra.”

KS

„Reggel picit szállingózott a hó. Arra gondoltam, hogy úgy olvadjon el minden gondom, ahogy ezek a mini pelyhek a ruhámon: egy szempillantás alatt.”

Palya Bea: Beszív, kifúj. 

BG
További gondolatokat találsz itt!

Lezárásról

Ha valamit nem zárunk le megfelelően, ott mindig nyitva marad egy ajtó, egy megbúvó lehetőség, egy esély arra, hogy minden ugyanott folytatódjon, ahol abbamaradt.

Paulo Coelho

Mások hibáztatásáról (IISZ14)

Fotó:A Tejút hasadéka

..."a transzcendencia törvényei kimondják: amíg az ember egy picit is ragaszkodik ahhoz a csábító gondolathoz, hogy másokat hibáztasson a gondjaiért, addig egy centiméterrel sem fog közelebb kerülni Istenhez. Miként a cigi füst károsítja a tüdőt, olyan hatással van a neheztelés a lélekre: egy kis szippantás is káros hatással lehet az egészségre. Úgy értem, miféle imádság lenne ez: „A mindennapi neheztelésünket add meg nékünk ma…”? Ha mindenáron valaki mást akarsz okolni a saját életed nehézségei miatt, jobb, ha szögre akasztod a nemes célkitűzéseidet, és búcsút intesz Istennek. A kérésem tehát ez volt aznap este ott az asram tetején – figyelembe véve a valós helyzetet, miszerint nem valószínű, hogy az életben valaha is beszélek még a volt férjemmel –, hogy szeretnék egy olyan szinten beszélni vele, ahol képesek lennénk megbocsátani egymásnak.
...Arra várok, hogy megbocsásson nekem? Megbocsátok neki én. Most rögtön. Eszembe jutott, hány meg hány ember hagyja itt megbocsátás nélkül ezt az árnyékvilágot. Hányan veszítenek el úgy testvért, barátot, gyermeket vagy szeretőt, hogy nem áll módjukban kiejteni az irgalom vagy feloldozás szavait. Hogyan képesek a félbeszakadt kapcsolatok túlélői túltenni magukat azon a fájdalmon, amit a befejezetlenség érzése okoz? A meditációm során rábukkantam a válaszra – az ember saját maga tesz pontot a kapcsolat végére, önmagában. Ez nemcsak lehetséges, de szükséges is.
...Itt nem két korlátolt ember találkozott, aki hosszú éveket töltött civakodással a pénz, a szex és a bútorok miatt – ezen tulajdonságok egyike sem bírt most jelentőséggel. A találkozó célját tekintve, a viszontlátásnak ezen a fokán, két lélekről volt csak szó, akik már mindent tökéletesen értettek. Nem kötötte többé őket a testi valóság, sem a kapcsolatuk története. A tető felett – még nálam is magasabban – két lélek találkozott, a maguk végtelen bölcsességében. Figyeltem, még mindig meditálva, ahogy ez a két hűvös, kék lélek körbejárja egymást, összeolvad, majd újra különválik, és tisztelettel szemléli a másik tökéletességét és hasonlóságát. Tudatában voltak mindennek. Már régóta mindent pontosan tudtak. Nem volt szükség arra, hogy megbocsássanak egymásnak, mert eleve ezzel a megbocsátással születtek.
Szépséges táncuk a következő üzenetet hordozta számomra: „Maradj ki ebből, Liz. A te szereped ebben a kapcsolatban véget ért. Engedd, hogy mostantól mi oldjuk meg ezt a feladatot. Te csak folytasd tovább az életed.
*
...– Ne felejtsd el, hogy az összes nyomorúságod ott fog rád várni az ajtó mellett, amikor kimész innen. Ha úgy gondolod, újra felkaphatod a pakkod…
– Nem fogom.
*
...keress magadnak egy új szerelmet:                                                               
Hagyj időt a gyógyulásra, de a végén ne felejtsd el megosztani a szíved valakivel. Ne hagyd, hogy az életed egy emlékművé váljon, amit a volt férjednek vagy szerelmednek szentelsz.”


Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek (Eat, Pray, Love) című könyvéből további részletet találsz  itt:
Gondolatszabályozás (IISZ13)
IISZ1