Mamma

SOPHIA LOREN és MARCELLO MASTROIANNI filmrészletek

Mamma....

Olaszországban  így hívják az anyákat

Az anyákat, akiket  gyakran egyidejűleg imádnak  és gyűlölnek.

Egyik  Kanadában élő olasz származású  munkatársam  a divatszakmában kamatoztatta  semmivel össze ne téveszthető olasz stílusérzékét.

-  50 éves elmúltam, amikor megnősültem,- mondta Daniel, pedig  - megkockáztatom -  Marcello Mastroiannival is könnyedén felvehette volna a versenyt csinosság és jóképűség tekintetében.

- Minden évben  karácsonykor együtt volt a család, és én minden évben elvittem magammal az aktuális barátnőmet. Mamma megnézte magának, aztán elmondta nekem a véleményét...

Legkésőbb következő év decemberéig maradhattam együtt az aktuális barátnőmmel, mert  karácsonyra  új lányt kellett találnom, hogy anyámnak ne okozzak csalódást. Így ment ez évről évre - elmúltam ötven, december volt , épp szakítottam a hölggyel, akivel közel egy éve jól megvoltunk és közeledett a karácsony... Kezdtem  kifutni az időből... és nem találtam új jelöltet. Salvatore barátom bíztatott, hogy hívja fel azt a stewrdesst, akit  néhány éve ajánlott nekem.

- Még mindig szabad? Milyen lehet, ha még mindig nem kelt el? - gondoltam, és mivel rohamosan közeledett az ünnep - felhívtam. Találkoztunk is, de tél lévén és mivel a hely, ahova beültünk nem bizonyult túl melegnek, Gina nem vette le a kabátját, így nem tudtam meggyőződni a vonalairól... újra találkoznunk kellett, és amikor végre lekerült róla a kabát, kívánatos lány bontakozott ki előttem Ő lett a feleségem. Mivel későn találkoztunk, nem született gyermekünk, pedig az olasz családokban a gyermekáldás fontos dolog.

Néhány hónappal később meghalt a Mamma. Daniel épp külföldön dolgozott...nem ment el a temetésére.

Kényelmes dolog az anyákat hibáztatni a kudarcainkért, de vajon valóban rászolgálnak erre?

Bármilyen probléma esetén nincs olyan, hogy az egyiknek teljes mértékben igaza van, a másiknak pedig egyáltalán nincs: csak hibás van és hibásabb.

Az egyik közeli baráti házaspár esetében a menyasszony édesanyja és a vőlegény legközelibb barátja minden követ megmozgattak, hogy a frigy ne jöjjön lére. Ám ki-ki lerendezte a saját "ellenzékét" úgy, hogy a jegyese mit sem sejtett az "ellenző véleményekről". Mivel biztosak voltak választásuk helyességében "legyőzték" az akadályokat és   immár több mint 20 éve boldogan élvezik egymás közelségét házasságuk keretein belül. És hogy voltak-e megoldandó problémáik?

- Természetesen igen, voltak, vannak és lesznek is! Együtt könnyebben megbirkózunk velük!,- felelik szinte egyszerre.

Mennyire befolyásol bennünket mások véleménye   döntéseink meghozatalában? Mennyire használunk kifogásokat saját bizonytalanságunk leplezésére? Mikor jön  kapóra a "Mamma" vagy valaki más ?
BG
További gondolatokat találsz itt!   
Kapcsolódó gondolatok  a családról itt!