Egy másik nőtípus a "hervadozó penészvirág". Alapállása a következő: "Gyámoltalan, védtelen kis teremtés vagyok. Nincs erőm, és nem is értem az életet. Nem tudok két számot összeadni, nem tudom kicserélni a biztosítékot, érzelmeim parkoló pályán állnak. Könyörgök, ments meg, könyörgök, gondoskodj rólam. Akkor legalább elüldögélhetek valahol, és talán nem is kell csinálnom semmit."
Ez bizonyos mértékig működik is, mert előbb-utóbb megjelenik az "életmentő" típus, hogy a segítségére siessen. A probléma abban van, hogy az életmentő, légyen bár férfi vagy egy másik nő, csak egyszer-kétszer hajlandó megmenteni Penészvirágot, aztán továbbmegy, mert nem talál benne semmit.
Minél többször adja elő kisded műsorát a "hervadozó penészvirág", annál nehezebb lesz önbecsülést éreznie. Az önbecsülés hiánya előbb-utóbb olyan emberek közé sodorja, akik abban lelik örömüket, hogy őt manipulálják. Küzdelme öngerjesztő módon halad előre egy spirális pálya mentén: ahhoz, hogy az áhított figyelmet megszerezze, egyre drámaibb és megrázóbb módon kell előadnia a védtelenséget. Végül belesodorja magát az áldozat szerepébe.
Ezt a típust mindenki ismeri. Ha találkozol vele, valóságos litániát ad elő, mennyi szerencsétlenség érte.
Semmit sem tehetsz érte, mert nem kéri a segítségedet, csak azt akarja, hogy együtt keseregjetek. Vele beszélgetve gyakran érzi az ember: talán jól orrba kellene verni, hogy egy kis örömöt szerezzünk neki.
Mi a közös ezekben a figurákban? Először is az, hogy mindannyian eléggé ostobák. Személyiségüknek olyan oldalára játszanak rá, amely nem valóságos. Pedig csak egy kicsit kellene igazítaniuk a beállítottságukon, és küzdelem helyett folyammá változna az életük.
A küzdelmet csak kemény munka árán lehet előállítani, az áramlás viszont természetes állapot, amely abból fakad, hogy az ember elfogadja önmagát, és észreveszi, hogy élete többnyire egyensúlyban van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése