"A társadalmi
elvárásoknak megfelelően manapság többnyire úgy tekintünk a házasságra, mint
valami dobozra. Először párt választunk magunknak, azután bemászunk a dobozba.
Dobozlakó társunkat csak akkor vesszük közelebbről is szemügyre, miután már
berendezkedtünk. Ha tetszik, amit látunk, maradunk a fenekünkön. Ha nem,
kimászunk a dobozból, és felderítő útra indulunk, hogy másik párt találjunk.
Más szóval, a házasságot változatlan és változtathatatlan állapotnak tekintjük,
amelynek működőképessége attól függ, mennyire vagyunk képesek megfelelő
partnert magunkhoz vonzani.
A boldogtalan
házasság problémájának általános megoldása a válás … aztán ki-ki kezdi újra az egészet egy új és - remélhetőleg - jobb társsal.
… a „dobozok „
váltogatása rengeteg fájdalommal jár. Lelki gyötrelmet jelent a gyermekeken és
a vagyontárgyakon való osztozkodás, a dédelgetett álmok félresöprése.
…Sokan sajnos
egyetlen megoldást látnak arra, hogy a válást elkerüljék. Szerintük bent kell
maradni a dobozban, szorosan be kell zárni a fedelét, és életük hátralevő
részére be kell érniük egy kiábrándító kapcsolattal. Megtanulják, hogyan lehet
elviselni a kiüresedett házasságot evéssel , alkohollal, különféle drogokkal
kárpótolják magukat, vagy belevetik magukat a különféle tevékenységekbe,
munkába, televíziózásba vagy romantikus
álmodozásba és közben beletörődnek abba, hogy a meghitt szerelem utáni vágyuk
soha nem fog valóra válni."
Harville Hendrix
: Pár-bajok és békés megoldások
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése