A fény felé...

Fordulj a fény felé, ha a kedved sötét;
az árnyék, a bánat eltűnik majd mögéd.
A napod ne legyen borús, vagy keserű,
lakjon a lelkedben vidámság és derű,
mert mindig történik valami nagyszerű.

L.Kovács Eta

Birtoklásról

"A legjobb dolog is, amivel rendelkezel, megkötöz. Nem a tiéd. Azért kaptad, hogy élvezd, addig, amíg csak lehet. Neked adta Isten, hogy örülj neki, nem arra, hogy hozzákösd magad. Ez a titok." (Szvámi Ráma)
Kapcsolodó cikkeket találsz itt!
További kulcsfogalmakat találhatsz itt!

Új világ és a gyökerek

Gyermekem amerikainak született. De én azt szerettem volna, hogy koreai neve is legyen, éspedig az "Eun", ami "áldást" jelent. És ahogy ott feküdtem a gyermekágyban, mellemen a pici, drága újszülöttel, megígértem neki, hogy soha, soha nem fog mást érezni, mint hogy ő egy áldás a szülei számára.

De "Eun" azt is jelenti, hogy "kegyelem" (angolul "grace"), ami Liliuokalanira emlékeztetett, így többszörösen is örömünkre szolgált, hogy a lányunkat Grace Eun Choinak kereszteltük.

Azután, koreai szokás szerint, az én nevem is megváltozott. Bármennyire furcsán hangzik ez a nyugati fül számára, ezentúl a férjem általában úgy szólított, hogy "Grace Eun anyja". És akkor is, ha másoknak bemutatkoztam, általában azt mondtam, hogy "Grace Eun anyja vagyok". Ez a konfuciánus hagyomány egy régi maradványa, amely szerint a nőt az általa szült gyerekek révén azonosították. De mint olyan embert, aki viszonylag fiatalon már sok nevet viselt, még egy újabb igazán nem zavart ... különösen, hogy a lányom neve is volt.

Mint a japán asszonyok az ültetvényen, akik magukkal vitték a  csecsemőiket a cukornádmezőre, most én is mindennap magammal vittem Grace Eunt a szabó üzletébe. Mr. Kuuanának tetszett, hogy egy kis keiki van a közelben, és kezdetben Grace csak szundikált a pólyájában egy kartondobozban, miközben én varrtam mellette. Amikor kúszni kezdett, járókát készítettem neki görgős ruhafogastartókból. 

Alan Brennert: Honolulu

Nyár van

Nyár van, olvad a málna a számban,
Égek egy könnyű lázban,
Ha a váll a vállhoz ér!
És minden percben nyár van,
A csókod pihen az ágyban,
Lassan ébresztem,
Hátha az ajtóban utolér...
És lassan lüktet a város,
Ketten falnak egy lángost,
Én még semmit sem ettem,
Mert szerelmes vagyok beléd...

Rúzsa Magdolna

A régi beidegződéseket letenni feladat…

Fotó: Internet

- Bocsánatodat kell kérnem. Vannak olyan dolgok velem kapcsolatban, amelyeket nem mondtam el. Nem voltam őszinte a múltamat illetően.

- Biztos vagyok benne, hogy semmi olyant nem mondhatsz, amiért bocsánatot kellene kérned - mondta határozottan.

- Ezt inkább döntsd el magad.

A szívem úgy dobogott, mint ahogy a falevél reszket a szélben, mi-közben elmeséltem életem teljes, igaz történetét. Beszéltem Noh úrral kötött házasságomról, az italról, a kártyáról, a viharos jelenetekről, és a gyerekről, akit brutalitása miatt elvesztettem. Szégyenkezve hajtottam le a fejem, ahogy bevallottam, hogy igazából nem vagyok özvegyasszony. Elmeséltem, hogyan menekültem el Waialuából, milyen hazugságban élek, hogy mit hazudtam neki. Ettől a vallomástói megdermedt, és, bár próbálta elrejteni a megdöbbenését, világosan láttam a szeméből, és abból, ahogy megingott egy picit, mintha megütötték volna.

Végül közöltem vele, hogy beadtam a válópert. Reakciója előzetes félelmemet igazolta.

- Válás?

Borzadva ejtette ki ezt a szót, mintha azt mondtam volna, hogy gyilkosságra készülök.

Hogy megértsék: akkoriban Koreában egy elvált asszony a válása miatt bűnözőnek, megvetett személynek számított, mint tolvaj, házasságtörő, vagy legjobb esetben féltékeny hárpia, illetve tiszteletlen meny. A házastársi kötelességek megszegése sem volt kevésbé elítélendő. A tisztességes koreai társadalom nem tett nagy különbséget egy olyan feleség között, aki elárulta a házastársi köteléket, és egy olyan között, aki lopott, rágalmazott vagy paráználkodott. Lehettem volna pletykás, tolvaj, kicsapongó nőstényördög, azzal is nagyjából ugyanilyen megbotránkozást keltettem volna.

Bármilyen liberális lett is Je-szun a Hawaiin töltött évek alatt, ahhoz azért még elég koreai maradt, hogy megrémüljön attól, amit elmondtam neki. Nemcsak az volt számára visszataszító, amit tettem, hanem az is, amivé válni készültem.

- Sajnálom - mondtam halkan. - Tudom, hogy ezzel nem tehetem jóvá. Alázatosan kérem, bocsáss meg.

Egy hosszú pillanatig némán nézett rám. - Ezt ... ezt nem teheted - mondta.

- Akkor mit tegyek? - kérdeztem. - Menjek vissza a férjemhez, aki megvert? Aki meggyilkolta a gyerekünket?

Összerándult; ezt a fájdalmat túlságosan is jól ismerte.

- Nem - hagyta rám. - De hogy ... Hogy voltál képes így hazudni nekem? - hangja dühös és vádló volt.

Összerezzenve bólintottam:

- Igazad van. Még abba sem lett volna szabad beleegyeznem, hogy azon az első napon együtt ebédeljünk.

- Nem tudod - kérdezte értetlenül-, hogy egy férfinak bűn együtt lenni egy olyan asszonnyal, aki már férjnél van?

Bűntudatom volt, de ezen a ponton közbe kellett vágnom. - Ne butáskodj. Nem követtünk el házasságtörést.

- Butaság? - emelte fel hangját. - Szerinted az butaság, ha egy férfinak olyan gondolatai vannak egy nővel kapcsolatban, mint nekem veled, és aztán megtudja, hogy törvény és erkölcs máshoz köti azt a nőt?

- De te nem tudtad! - tiltakoztam. - Isten tudja, hogy mi van a szívedben, nem?

- Hát pont ez a baj! - üvöltötte, mire újra összerezzentem. - Isten tudja, hogy mi van a szívemben!

Ilyen dühösnek még sohasem láttam. Nem próbálta leplezni, ahogy a fájdalmat, az árulást és a zavart sem, amit érzett. Aztán hátat fordított, és elindult visszafelé a parton, el tőlem.

- Sajnálom! - szóltam utána, könnybe lábadt szemmel; de sem a szavaim, sem a szíve nem húzták vissza.

Azon az éjszakán sírtam, mert fájdalmat okoztam ]e-szunnak, és amiatt is, hogy elvesztettem szegény Lim úr után az első férfit, aki érdeklődött utánam

Alan Brennert: Honolulu

Koreában a házasság felbontása nem volt mindennapos

...és legtöbb esetben a férj szülei kezdeményezték. A feleséget az alábbi "hét bűnért" küldhették el a házasságból: házasságtörés, lopás, féltékenység, a férj családtagjaival szembeni engedetlenség, fiúörökös világrahozatalának elmulasztása, halálos betegség vagy bőbeszédűség. A „kicsa” még jobban megbélyegezte az asszonyt, mint az, ha nem szült fiúgyermeket. Azáltal, hogy nem vált belőle jó feleség - vele született "sötét és tudatlan természetének" köszönhetően -, az elvált asszony pária lett. Egyetlen tisztességes család sem engedné a fiának, hogy ilyen nőt vegyen feleségül; néha a saját szülei is kitiltották a szégyentelent a házukból. Az asszonyok, akik házasságtörést követtek el, az állam rabszolgái lettek, és azoknak, akik saját jószántukból hagyták el a férjüket, a törvényes büntetés az akasztás általi halál volt. Számos szégyenbe esett asszony vetett véget önkezével az életének, mielőtt még erre került volna sor.

(Korea a  XX. század elején )

Mivel ilyen elrettentő következményei voltak, nem vettem könnyedén a válást, de bíztam abban, hogy Amerika mégsem Korea. May javasolta, hogy fogadjak ügyvédet, és ajánlott nekem egyet, aki már több Iwileii nőt is képviselt. Tillmannak hívták, és a King Streeten található irodája finoman szólva szerény hely volt. Az alacsony, barna, kócos, harmincas évei vége felé járó haole jegyzetelt, miközben kikérdezett a házasságkötésem időpontjáról, arról, hogy mennyi ideig éltünk együtt a férjemmel, és hogy miért akarok elválni. Amikor elmondtam neki, hogy a férjem részegen rám támadt, és ekkor elvetéltem, felnézett a jegyzeteiből:

- Látta önt akkor orvos? Igent mondtam.

- Hogy hívták?

Megmondtam neki az ültetvény orvosának nevét. Amikor megválaszoltam Mr. Tillman valamennyi kérdését, az ügyvéd a következőket mondta:

- Úgy gondolom, több mint elegendő oka van arra, hogy benyújtsa a válókeresetet. Nos, van valami, amit esetleg ön szeretne megkérdezni tőlem?

Összeszedtem minden bátorságom, hogy habozva bár, de feltegyem a kérdést:

- Hawaiin felakaszthatják azokat a nőket, akik elhagyják a férjüket? Az ügyvéd egy, a szakmájába belefásult ember benyomását keltette, akit már nem sok minden lep meg, de most elkerekedett a szeme, és kissé felegyenesedett a székében, mintha egy személyben az egész amerikai igazságszolgáltatást képviselné.

- Nem. Persze hogy nem.

- Szemtől szemben kell találkoznom a férjemmel a törvényszéken?

- Ha nem ellenzi a válást, akkor nem. Ha úgy dönt, hogy perre viszi az ügyet, akkor attól tartok, hogy igen. De lesznek ott törvényszolgák - őrök -, akik megvédik önt.

Alan Brennert: Honolulu