Az érzések fontosságáról

"Az érzések nem fontosak. Azt gondolom, tévedsz,a mikor azt hiszed, hogy számít, hogyan érzel legbelül.Az érzések luxusnak számítanak, az olyan embereknek valók, akiknek nincs más miatt aggódniuk..."
-állítja az egyik pasi
Alexandra Gray: Egy nő - 10 pasi című könyvében

Az érzések elnyomása, tudatalatti reakciókat működtethet, melyeket érdemes felhozni tudatos szintre, hogy "kezelni" tudjuk őket, különben továbbcsúsznak és testi tüneteket okozó fizikai betegségek formájában  hívhatják fel magukra a figyelmet.
BG
További gondolatokat találsz itt!  

A harmónikus párkapcsoalt egyik előfeltétele

 

A szerelem és szeretet átmenete lehetséges és szükséges

Amikor egy finom levest szeretnél főzni, a hozzávalókat lefeded, majd magasra tekered a gázt, de csak addig, amíg közeleg a forráspont. Ha nem találod el a kellő pillanatot és teszed takarékra az energiaforrást, a leves könnyen kifut, sok kellemetlenséget okozva.

A szerelmesek kapcsolatuk elején csak egymást látják, csak egymással szeretnének lenni (fedő alatt forr a szerelmük), ahogy közeleg azonban a forráspont érdemes és szükséges (levenni a fedőt) nyitni a külvilág felé és takarékra állítani a lángot. Ha ez megtörténik, a kapcsolat más mederben mégis élvezetesen haladhat tovább.

BG
További gondolatokat találsz itt! 

Mit szeretnél valójában?

- Ne temesd el magadban szándékosan ezt a vágyat (amit valóban szeretsz csinálni), mert csalódott leszel .. Nem akarom egy mélyen csalódott emberrel leélni az életemet.
- Tudod, hányan vannak a világban, akik valami másról álmodnak? Más életről, más hivatásról, más lakásról, más autóról, más feleségről? - Hozzájuk ké¬pest én elégedett vagyok. Hiszen nekem megfelel a lakásom, az autóm, az életem ... ugyan más pályát képzeltem el magamnak, de az elvesztéséért kárpótoltál te ...
- Mondod most. Lehet, hogy tíz év múlva másként fogod látni.
- Lehet. Akkor majd belevágok.
- Késő lesz.
- Talán igen - nézett rá hideg szemmel a fiú, és
közben pontosan tudta, hogy Cherylnek igaza van.
Fejős Éva: Most kezdődik
Kapcsolódó gondolatok:
Weöres Sándor:A teljesség felé

A nők és férfiak színekhez való viszonyáról (Halász Alexandra)

Egy átlag férfi nem lát nagy különbséget a narancssárga és a rózsaszín között.
Régen mamutra vagy kisebb vadakra vadásztak. Az alakjuk, formájuk annyira különbözött, hogy elég volt nagy vonalakban megfigyelni.
Ezzel szemben a nők bogyókat gyűjtöttek. A rózsaszín még éretlen volt, nem volt érdemes leszedni.
A narancssárga bogyó lehet, hogy mérgező volt. Ezzel szemben a piros bogyó finom, édes, érett, kellemes ízű volt.
A nőknek sokkal nagyobb szükségük volt a színek pontos ismeretére, mint a férfiaknak.
Halász Alexandra előadásából

Igazság és őszinteség

Más a betű szerinti igazság és a szívből fakadó őszinteség.

Egyszer volt, hol nem volt c. film

Férfiak és a kommunikáció

Évezredeken át a férfiak dolga a vadászat volt és sokszor kellett harcba szállniuk, megvédeni a családjukat, házukat, hazájukat.
Ilyen szituációkban kétféle megoldás vált be leginkább:
      a)  elhúzni a csíkot, vagyis minél messzebb kerülni a veszélyforrástól
      b)  agresszióval, agresszív viselkedéssel reagálni.

Fel sem merült lehetőségként, hogy majd leülünk és megbeszéljük, kinek mi a problémája.
Ez a viselkedésminta a mai napig dolgozik a legtöbb férfiban.
Ha tudunk róla, sokkal könnyebb kezelni és változtatni rajta, alkalmazkodva a megváltozott élethelyzetekhez
(már nem a harcmezőn vagyunk :)

János Alex

Őszinteségről

Az őszinteség a szadizmus egyik formája.
Vavyan Fable

Hol élsz?

Mindaddig, amíg a múltban élsz, nem találod meg a jövődet.
Egyszer volt, hol nem volt c. film

Ki vagyok én?

Ha valaki csak akkor tart értékesnek, ha az ő elvárásai szerint gondolkodsz, élsz, akkor valójában nem téged tart értékesnek. Hanem önmagát. Önmaga értékrendjét akarja benned viszontlátni. Mint egy tükörben. Amit ő értéknek gondol, azt szeretné benned látni, azt akarja tőled megkapni. És ha próbálsz megfelelni neki, akkor már nem TE vagy, hanem Ő.

Csitáry-Hock Tamás

Mire vágyik a nő? (Guy de Maupassant)

- Magának főképp az kell, hogy szeressék, és ki is mutassák (...).
- Ez igaz. Azt imádom. De a szívemnek is kell egy titkos társ. Az a hiú örömöm, ami a nyilvános hódolatban telik, nem gátol meg benne, hogy odaadó és hű legyek, se abban, hogy egy férfinak olyat adjak, amit senki másnak: szívem rendíthetetlen szeretetét, őszinte ragaszkodását, lelkem teljes és titkos bizalmát, és cserébe megkapjam tőle szerető szerelmét, meg azt a nagyon ritka és nagyon édes érzést, hogy nem vagyok egészen egyedül.
Guy de Maupassant

Minek van értelme?

Csak ennek van értelme. Szeretni valakit ''csak''. Ok nélkül, indok nélkül. Csak azért, mert van, mert létezik, mert megszületett. Érted, neked. Minden más őrültség. Megfelelni elvárásoknak, kötelességeknek, feladatoknak. És közben nem élni, nem szeretni. Ez az őrültség. Hiába próbálsz felhozni ellene millió érvet és egy másik mellett szintén milliót. Mert ez az, aminek valójában semmi értelme. Ez az igazi őrültség. Érveket és ellenérveket gyártani.

Csitáry-Hock Tamás

Szeretet és félelem (Kurt Tepperwein)

Vannak emberek, akik félnek az egyedülléttől, társ nélkül életképtelennek tartják magukat, úgy érzik, nem tudnak egyedül boldogok lenni, és azt remélik, hogy egyedüllétük megszűnik, mihelyt egy másik emberrel élnek együtt. Két boldogtalan ember azonban nem lesz csupán azáltal boldog, hogy együtt él, különösen nem akkor, ha ehhez még az a félelem is társul, hogy a másikat elveszíthetem. Az igaz szeretet nem félelemre épül.

Kurt Tepperwein

A nő arcai (Müller Péter)

Sok ember él egy asszonyban, és a nő mindegyik tud lenni: szerető, örömlány és szexológus, szakács, pincér, takarítónő, vendéglátó, sokszor gazdasági vezető, anya, tanácsadó, gyógyító, kedves nővér, nagymama, királyné, sőt, Királynő, azon kívül lelki társ, jóbarát és pszichológus. Tudja, mikor kell szidni és dicsérni a társát. Mikor kell fölnézni rá, s mikor kell úgy tennie, mintha fölnézne rá. Tudja, mi a férfiönérzet és férfihiúság, a férfi ész és férfi butaság. Tudja a társát láthatatlan eszközökkel befolyásolni. Meg tud szépülni. Ha kell, meg tudja szelídíteni a férjét, mint a vadlovat, és bátorítja, ha gyáva. Boszorkány, mágus és Hófehérke tud lenni, akibe mind a hét törpe szerelmes volt. Társa a férfinak. Harcostársa. Bajtársa. Cinkosa. Sorstársa.

Müller Péter

Társ

Kell a barát. A megértő társ, aki hibáinkkal együtt szeret, s ha fojtogat a magány, hozzánk tapad, de nyomban újra leválik, mikor újra magányra vágyunk. Mert mindent érez, mindent tud, ami számunkra fontos. Az érintése maga a biztonság, amikor megfogja a kezünk. S jelen van akkor is, ha távol van. Mert a fő jellemzője, hogy van. Hogy létezik, és bármikor feléje nyúlhatunk.

Kun Erzsébet

A fény felé...

Fordulj a fény felé, ha a kedved sötét;
az árnyék, a bánat eltűnik majd mögéd.
A napod ne legyen borús, vagy keserű,
lakjon a lelkedben vidámság és derű,
mert mindig történik valami nagyszerű.

L.Kovács Eta

Birtoklásról

"A legjobb dolog is, amivel rendelkezel, megkötöz. Nem a tiéd. Azért kaptad, hogy élvezd, addig, amíg csak lehet. Neked adta Isten, hogy örülj neki, nem arra, hogy hozzákösd magad. Ez a titok." (Szvámi Ráma)
Kapcsolodó cikkeket találsz itt!
További kulcsfogalmakat találhatsz itt!

Új világ és a gyökerek

Gyermekem amerikainak született. De én azt szerettem volna, hogy koreai neve is legyen, éspedig az "Eun", ami "áldást" jelent. És ahogy ott feküdtem a gyermekágyban, mellemen a pici, drága újszülöttel, megígértem neki, hogy soha, soha nem fog mást érezni, mint hogy ő egy áldás a szülei számára.

De "Eun" azt is jelenti, hogy "kegyelem" (angolul "grace"), ami Liliuokalanira emlékeztetett, így többszörösen is örömünkre szolgált, hogy a lányunkat Grace Eun Choinak kereszteltük.

Azután, koreai szokás szerint, az én nevem is megváltozott. Bármennyire furcsán hangzik ez a nyugati fül számára, ezentúl a férjem általában úgy szólított, hogy "Grace Eun anyja". És akkor is, ha másoknak bemutatkoztam, általában azt mondtam, hogy "Grace Eun anyja vagyok". Ez a konfuciánus hagyomány egy régi maradványa, amely szerint a nőt az általa szült gyerekek révén azonosították. De mint olyan embert, aki viszonylag fiatalon már sok nevet viselt, még egy újabb igazán nem zavart ... különösen, hogy a lányom neve is volt.

Mint a japán asszonyok az ültetvényen, akik magukkal vitték a  csecsemőiket a cukornádmezőre, most én is mindennap magammal vittem Grace Eunt a szabó üzletébe. Mr. Kuuanának tetszett, hogy egy kis keiki van a közelben, és kezdetben Grace csak szundikált a pólyájában egy kartondobozban, miközben én varrtam mellette. Amikor kúszni kezdett, járókát készítettem neki görgős ruhafogastartókból. 

Alan Brennert: Honolulu

Nyár van

Nyár van, olvad a málna a számban,
Égek egy könnyű lázban,
Ha a váll a vállhoz ér!
És minden percben nyár van,
A csókod pihen az ágyban,
Lassan ébresztem,
Hátha az ajtóban utolér...
És lassan lüktet a város,
Ketten falnak egy lángost,
Én még semmit sem ettem,
Mert szerelmes vagyok beléd...

Rúzsa Magdolna

A régi beidegződéseket letenni feladat…

Fotó: Internet

- Bocsánatodat kell kérnem. Vannak olyan dolgok velem kapcsolatban, amelyeket nem mondtam el. Nem voltam őszinte a múltamat illetően.

- Biztos vagyok benne, hogy semmi olyant nem mondhatsz, amiért bocsánatot kellene kérned - mondta határozottan.

- Ezt inkább döntsd el magad.

A szívem úgy dobogott, mint ahogy a falevél reszket a szélben, mi-közben elmeséltem életem teljes, igaz történetét. Beszéltem Noh úrral kötött házasságomról, az italról, a kártyáról, a viharos jelenetekről, és a gyerekről, akit brutalitása miatt elvesztettem. Szégyenkezve hajtottam le a fejem, ahogy bevallottam, hogy igazából nem vagyok özvegyasszony. Elmeséltem, hogyan menekültem el Waialuából, milyen hazugságban élek, hogy mit hazudtam neki. Ettől a vallomástói megdermedt, és, bár próbálta elrejteni a megdöbbenését, világosan láttam a szeméből, és abból, ahogy megingott egy picit, mintha megütötték volna.

Végül közöltem vele, hogy beadtam a válópert. Reakciója előzetes félelmemet igazolta.

- Válás?

Borzadva ejtette ki ezt a szót, mintha azt mondtam volna, hogy gyilkosságra készülök.

Hogy megértsék: akkoriban Koreában egy elvált asszony a válása miatt bűnözőnek, megvetett személynek számított, mint tolvaj, házasságtörő, vagy legjobb esetben féltékeny hárpia, illetve tiszteletlen meny. A házastársi kötelességek megszegése sem volt kevésbé elítélendő. A tisztességes koreai társadalom nem tett nagy különbséget egy olyan feleség között, aki elárulta a házastársi köteléket, és egy olyan között, aki lopott, rágalmazott vagy paráználkodott. Lehettem volna pletykás, tolvaj, kicsapongó nőstényördög, azzal is nagyjából ugyanilyen megbotránkozást keltettem volna.

Bármilyen liberális lett is Je-szun a Hawaiin töltött évek alatt, ahhoz azért még elég koreai maradt, hogy megrémüljön attól, amit elmondtam neki. Nemcsak az volt számára visszataszító, amit tettem, hanem az is, amivé válni készültem.

- Sajnálom - mondtam halkan. - Tudom, hogy ezzel nem tehetem jóvá. Alázatosan kérem, bocsáss meg.

Egy hosszú pillanatig némán nézett rám. - Ezt ... ezt nem teheted - mondta.

- Akkor mit tegyek? - kérdeztem. - Menjek vissza a férjemhez, aki megvert? Aki meggyilkolta a gyerekünket?

Összerándult; ezt a fájdalmat túlságosan is jól ismerte.

- Nem - hagyta rám. - De hogy ... Hogy voltál képes így hazudni nekem? - hangja dühös és vádló volt.

Összerezzenve bólintottam:

- Igazad van. Még abba sem lett volna szabad beleegyeznem, hogy azon az első napon együtt ebédeljünk.

- Nem tudod - kérdezte értetlenül-, hogy egy férfinak bűn együtt lenni egy olyan asszonnyal, aki már férjnél van?

Bűntudatom volt, de ezen a ponton közbe kellett vágnom. - Ne butáskodj. Nem követtünk el házasságtörést.

- Butaság? - emelte fel hangját. - Szerinted az butaság, ha egy férfinak olyan gondolatai vannak egy nővel kapcsolatban, mint nekem veled, és aztán megtudja, hogy törvény és erkölcs máshoz köti azt a nőt?

- De te nem tudtad! - tiltakoztam. - Isten tudja, hogy mi van a szívedben, nem?

- Hát pont ez a baj! - üvöltötte, mire újra összerezzentem. - Isten tudja, hogy mi van a szívemben!

Ilyen dühösnek még sohasem láttam. Nem próbálta leplezni, ahogy a fájdalmat, az árulást és a zavart sem, amit érzett. Aztán hátat fordított, és elindult visszafelé a parton, el tőlem.

- Sajnálom! - szóltam utána, könnybe lábadt szemmel; de sem a szavaim, sem a szíve nem húzták vissza.

Azon az éjszakán sírtam, mert fájdalmat okoztam ]e-szunnak, és amiatt is, hogy elvesztettem szegény Lim úr után az első férfit, aki érdeklődött utánam

Alan Brennert: Honolulu

Koreában a házasság felbontása nem volt mindennapos

...és legtöbb esetben a férj szülei kezdeményezték. A feleséget az alábbi "hét bűnért" küldhették el a házasságból: házasságtörés, lopás, féltékenység, a férj családtagjaival szembeni engedetlenség, fiúörökös világrahozatalának elmulasztása, halálos betegség vagy bőbeszédűség. A „kicsa” még jobban megbélyegezte az asszonyt, mint az, ha nem szült fiúgyermeket. Azáltal, hogy nem vált belőle jó feleség - vele született "sötét és tudatlan természetének" köszönhetően -, az elvált asszony pária lett. Egyetlen tisztességes család sem engedné a fiának, hogy ilyen nőt vegyen feleségül; néha a saját szülei is kitiltották a szégyentelent a házukból. Az asszonyok, akik házasságtörést követtek el, az állam rabszolgái lettek, és azoknak, akik saját jószántukból hagyták el a férjüket, a törvényes büntetés az akasztás általi halál volt. Számos szégyenbe esett asszony vetett véget önkezével az életének, mielőtt még erre került volna sor.

(Korea a  XX. század elején )

Mivel ilyen elrettentő következményei voltak, nem vettem könnyedén a válást, de bíztam abban, hogy Amerika mégsem Korea. May javasolta, hogy fogadjak ügyvédet, és ajánlott nekem egyet, aki már több Iwileii nőt is képviselt. Tillmannak hívták, és a King Streeten található irodája finoman szólva szerény hely volt. Az alacsony, barna, kócos, harmincas évei vége felé járó haole jegyzetelt, miközben kikérdezett a házasságkötésem időpontjáról, arról, hogy mennyi ideig éltünk együtt a férjemmel, és hogy miért akarok elválni. Amikor elmondtam neki, hogy a férjem részegen rám támadt, és ekkor elvetéltem, felnézett a jegyzeteiből:

- Látta önt akkor orvos? Igent mondtam.

- Hogy hívták?

Megmondtam neki az ültetvény orvosának nevét. Amikor megválaszoltam Mr. Tillman valamennyi kérdését, az ügyvéd a következőket mondta:

- Úgy gondolom, több mint elegendő oka van arra, hogy benyújtsa a válókeresetet. Nos, van valami, amit esetleg ön szeretne megkérdezni tőlem?

Összeszedtem minden bátorságom, hogy habozva bár, de feltegyem a kérdést:

- Hawaiin felakaszthatják azokat a nőket, akik elhagyják a férjüket? Az ügyvéd egy, a szakmájába belefásult ember benyomását keltette, akit már nem sok minden lep meg, de most elkerekedett a szeme, és kissé felegyenesedett a székében, mintha egy személyben az egész amerikai igazságszolgáltatást képviselné.

- Nem. Persze hogy nem.

- Szemtől szemben kell találkoznom a férjemmel a törvényszéken?

- Ha nem ellenzi a válást, akkor nem. Ha úgy dönt, hogy perre viszi az ügyet, akkor attól tartok, hogy igen. De lesznek ott törvényszolgák - őrök -, akik megvédik önt.

Alan Brennert: Honolulu