Családi gazdasági társulás

 

- Alakíthatnánk egy kjét - javasoltam.

A kje egyfajta Koreában közismert, forgó szövetkezeti hitel. A tagok;',

havonta egy fix összeggel járulnak hozzá, és az így összejött alap sorra minden tag számára elérhetővé válik. Vidéken ezt a pénzt gyakran: útjavításra fordítják, amely meghaladja egy személy lehetőségeit, vagy, hogy házassági és temetési költségekhez hozzájáruljanak. De sok kjét pusztán befektetési céllal hoznak létre.

- Bölcs Gyöngy említette, hogy nehéz banki kölcsönt szerezni a szükséges hitel nélkül - folytattam. - Ha mindegyikünk belead egy; bizonyos összeget az elején, aztán még valamennyit havonta, akkor elegendő tőke jöhet össze vállalkozás alapításához vagy meglévő vállalkozásunk bővítésére.

- Ez nagyszerű ötlet - vélekedett Bölcs Gyöngy.

- Mennyivel kellene hozzájárulnunk? - kérdezte Jáde Hold óvatosan.

- Csak amennyit megengedhetünk magunknak, semmivel sem többet. Lehetne mondjuk kezdetnek tíz dollár, aztán a továbbiakban havonta öt dollár?

Jáde Holdhoz intéztem szavaimat, ő reményeim szerint elsőként profitálna az alapból.

- Elfogadhatónak tűnik - mondta pillanatnyi gondolkodás után. Bölcs Gyöngy is egyetértett, de azt mondta, meg kell beszélnie a férjével- mint ahogy nekem is, bár nem feltételeztem, hogy ellenezné. Szépség azon nyomban írt egy csekket, hiszen - mint mondta - tíz dollár bőven belefér a háztartási költségvetésébe. Ez mindannyiunknak imponált.

- Így a kjének induló egyenlege negyven dollár - mondtam. És hat hónap múlva, ha szorgalmasak vagyunk, négyszer annyi lesz  benne.

- Hogyan fogjuk eldönteni, hogy milyen sorrendben vehetünk fel belőle? - kérdezte Jáde Hold.

- Azt hiszem, általában licitálni szoktak - mondta Bölcs Gyöngy.

- Minden licit egy bizonyos összeget jelent, amelyet a többi tagnak fizetünk a kölcsön kamataként. Aki a legtöbbet licitál, az viszi haza a pénzt.

Nem mondta, hogy annak a licitje a legjobb, akinek a leginkább szüksége van a pénzre. Az egyetlen közöttünk, akinek most nagyon kellett a pénz, Jáde Hold volt, és így reméltem, hogy ő fogja elsőként hasznát venni a kjének.

- Beszéld meg Ha úrral - mondtam Jáde Holdnak -, és ha bele¬egyezik, akkor nyitunk egy bankszámlát.

Jáde Hold nevetve nyitotta a ki a pénztárcáját.

- Ha úr - mondta, miközben elővett két gyűrött ötdolláros bank¬jegyet - úgy gondolja, hogy ez remek ötlet.

Hozzátette a készpénzt az alaphoz, aztán körülnézett, mintha várná, hogy mi is ugyanezt tegyük.

Bölcs Gyöngy - hogy ő se maradjon le - kinyitotta a pénztárcáját, és az asztalra tett tíz dollárt, bankjegyekben és érmékben.

Mosolyogva én is odaadtam a magam tíz dollárját, aztán felemeltem a rizsvizes csészémet, és pohárköszöntőt mondtam: - A sikerre!

- Vagy inkább a boldogságra - tette hozzá Szépség.

- Pokolba a boldogsággal- mondta Jáde Hold. - Beérem a sikerrel.

Megegyeztünk, hogy minden hónap első napján együtt ebédelünk, hogy adminisztráljuk a kje ügyeit. Kezdetben még nem licitáltunk, mert ahhoz még nem volt elegendő az alap. A hat hónapos időszak végén az alap százhatvan dollárra duzzadt - ez abban az időben jelentős összegnek számított. Jáde Hold és a férje azt fontolgatták, hogy vesznek egy kis bérházat, amint a kjében elég pénz gyűl össze.

Ez több volt, mint üzleti kapcsolat: minket négyünket nem csak az anyagiak, hanem a szeretet és a közös származás is összekötött. Közös gyökereink Kjongszangdóban voltak, de mindünket átültettek Hawaii különös talajába, ahol olyan módon növekedtünk, amelyről Koreában álmodni sem mertünk.

Alan Brennert: Honolulu
Szerző további gondolatai:
Fiú vagy lány?
Lánynevek KoreábanKoreai bevándorlók Havain (XX.század elején)
Tisztelet vagy függőség? 

Koreában a házasság felbontása nem volt mindennapos
A régi beidegződéseket letenni feladat…
Új világ és a gyökerek
Kincsről
Szabadság és szennyvíz
Otthon
Az élet fénye