Tudod-e tisztelni önmagadat? És nagyrabecsülni,tisztelni másokat/a másikat?
  • *igazi lényét, a tehetségét – azt, aki ő valójában?
  • *az eszét, a rugalmasságát,
  • *érzelmi képességeit (akár nyíltan, akár csak saját maga számára éli meg azokat)?
  • *azt a képességét, hogy igyekszik megvédeni magát?
  • *a testét (mely nélkül nem lehetne itt, a földi létben?)

El tudod-e fogadni a másikat  fájdalmaival, erényeivel és hiányosságaival együtt?


Tiszteletben tartod-e  igényeit
  • az elismerésre,
  • a pihenésre,
  • a dicséretre,
  • az egészségre
  • hogy megélhesse a szabad akaratát (akár a hibáin keresztül tanulhasson) ?

Igent tudsz-e mondani a másikra (a fájdalmaival együtt)?
(Vizsgáld meg őszintén ezt a kérdést! Ha esetleg nemleges a válasz, kérlek, ne kezdj el magadban bűntudatot termelni emiatt, ajánlom figyelmedbe a következő gondolatsort:"Igent mondanék, de épp most nem bírok...".)

Ha elfogadjuk, tiszteljük, megbecsüljük és szeretettel támogatjuk a másikat, ő érzékeli ezt és szívesen van velünk! Minél jobban tudjuk mindezt működtetni, annál jobban segítjük a magunk és mások  fejlődését.
Egymás közelében „kivirágzunk”!
Valójában mindannyian erre vágyunk!?!!
*
Minél több tiszteletet adok, annál több tiszteletet kapok!