A koloncokról (Neale)

Azokban az időkben, amikor azt akartam, hogy a dolgok és az emberek bizonyos meghatározott formában jelenjenek meg, fel kellett tennem magamnak a kérdést, ami nyilvánvalóan ott motoszkál bennetek is. 
Miért van olyan elképzelésem, hogy az a forma jobb valamelyik másiknál? 
Miért van olyan elképzelésem, hogy a sovány jobb, mint a kövér, vagy a kövér jobb, mint a sovány, a fekete jobb, mint a fehér, vagy... Honnan ez a

gondolat? Miről szól?

Amint elszántam magam, hogy megfogalmazzam ezt a kérdést, láthattam, hogy az egészet csak én találtam ki. 
Az egész ügylet csak az elmém szüleménye. És kiderült, ha megszabadulok az általam kitalált koloncoktól, mindenhol kincsekre bukkanok: olyan emberekben, akikről sose gondoltam volna, hogy bármiféle kapcsolatba kerülhetek velük, olyan dolgokban, amikről sose gondoltam volna, hogy valaha is kedvesek lesznek a szívemnek. Mint amikor az ember felnőtt korában rádöbben, hogy nem is olyan rossz a spenót.

Tudjátok, tényleg rájöttem, hogy a brokkoli megkedvelhető. És most el kell ismernem, hogy kifejezetten jó. Próbáljátok ki! Csak fogadjátok nyitottan, amikor a brokkoli besétál az ajtón.